Végre sikerült összepakolnom az összes cuccomat, holnap hajnalban (itteni idő szerint) indulunk a reptérre. John az egyik lakótársam felajánlotta hogy kivisz, így kicsit egyszerűbbé vált az utazás...
Az elmúlt hetem azzal telt, hogy az indulással kapcsolatos papírmunkákat készítettem, elbúcsúztam a cégnél (a srácokkal voltunk közös búcsúebéden) és eladtam az autót. Szerencsémre a meghírdetés utáni másnapon már sikerült is túladnom rajta pont annyiért amennyiért vettem, és ráadásul sikerült megegyeznem a vevővel, hogy máig, azaz az indulás előtti napig használhatom.
Tegnap este még utoljára beültem az autóba és körüljártam a várost, megnéztem a legtöbb olyan helyet, amihez valamilyen emlékem kapcsolódik az elmúlt fél évből. Ez egyúttal remek alkalom volt arra is, hogy gondolkodjam azon, mit tanultam az itt töltött idő alatt, mi volt jó, és mi az amit mostani fejjel másképp csinálnék. Annyi biztos, hogy jól éreztem magam, és sok szempontból hiányozni fog Plano (és úgy általában Texas).
Ma, miután átírattuk az autót a vevő nevére és el is vitte, még el kellett mennem a "közeli" bankba, hogy berakjam a pénzt amit kaptam érte. Gyalog indultam neki a dolognak, mivel mindössze 2 mérföldre (3,2 km) volt a bank. Nos, ezt több szempontból is csalódást jelentett, és útközben elgondolkodtam azon, hogy mennyire elszoktam attól, hogy autón kívül más módon is lehet közlekedni, és hogy mennyire más Budapest belvárosában ennyit sétálni, mint itt a kietlen kertvárosban, ahol sehol egy lélek nincs az utcán. Persze eszembe jutott Ádám esete is a Missouri State University-s félévéből, amikor "kicsit" korábban szállt le a buszról, hogy sétáljon egyet, és erről az élményéről a blogjában is beszámolt. :)
Az elmúlt hét legfontosabb eredménye, hogy egy kis készülés után sikeresen interjúztam egy Bostoni helyre, ahol januártól folytatom HAESF ösztöndíjas pályafutásomat. Ez a hely a hely a Center for Innovation, Excellence and Leadership névre hallgat, és nagyon sokat várok tőle. A munkatársak többek között olyan neves cégek kötelékéből származnak, mint az Arthur D. Little, vagy a Monitor Group, és Fortune 500 cégeknek dolgoznak ki stratégiákat arra, hogyan javíthatnak innovációs képességükön. Izgalmas, aktuális téma, és azt hiszem Magyarországon is érdemes (lenne) mélyrehatóbban foglalkozni vele.
Rövid távon azonban irány hajnalban a reptér! Az ünnepek alatt eltöltött időt elég szépen sikerült betáblázni utazásokkal a különböző helyek, családtagok és barátok között, de ebbe most nem szeretnék a legendás "Joki-részletességgel" belemenni itt a blogon. :)
Már nagyon várom, hogy hazaérjek. Remélem hamarosan találkozom mindannyiótokkal! Addig is, ahogy errefelé mondják: "Take care y'all!"
2008. december 15., hétfő
2008. december 8., hétfő
Egy kis izgalom
Most már el tudom képzelni, milyen lehet, ha Pakson megszólalnak a szirénák. A gép előtt ülve egyszercsak nagyon hangos szirénaszóra lettem figyelmes. (Ez szép megfogalmazás; nehéz lett volna nem észrevenni ekkora hangerejű szirénát...) Először azt hittem, hogy tűzoltóautó, de pár másodperccel később már bent volt a szobában David, hogy tornádóveszély van. Nem igazán tudtam, hogy ez mit jelent, úgyhogy gyorsan felkaptam a kocsikulcsot és egy pulóvert, hogy tudjunk indulni ha kell. Láthatta, hogy nem igazán vagyok gyakorlott ilyen helyzetekben, mert mondt, hogy ha látjuk hogy kezd formálódni a tölcsér, akkor be kell ülni a fürdőkádba amíg elmúlik a veszély.
Szerencsére nem lett belőle semmi, de azért ezen a linken most mindenki megnézheti, hogy mit kell tennie tornádó esetén. Legközelebb már biztos nem autóval próbálkoznék tornádó esetén... :)
És itt a figyelmeztetés, amit kiadott a meteorológiai szolgálat:
==========================================================
Issued by The National Weather Service
Dallas/Fort Worth, TX
11:09 pm CST, Mon., Dec. 8, 2008
THE NATIONAL WEATHER SERVICE IN FORT WORTH HAS ISSUED A
* TORNADO WARNING FOR... COLLIN COUNTY IN NORTH CENTRAL TEXAS...
* UNTIL MIDNIGHT CST
* AT 1109 PM CST... NATIONAL WEATHER SERVICE METEOROLOGISTS DETECTED A DEVELOPING TORNADO NEAR PLANO..MOVING NORTHEAST AT 40 MPH.
* THE TORNADO WILL BE NEAR... FAIRVIEW... LUCAS AND ST. PAUL BY 1115 PM CST... MCKINNEY BY 1120 PM CST... NEW HOPE AND LOWRY CROSSING BY 1125 PM CST... PRINCETON AND MELISSA BY 1130 PM CST... FARMERSVILLE BY 1135 PM CST... BLUE RIDGE BY 1145 PM CST...
TAKE COVER IN A BASEMENT... OR ON THE LOWEST FLOOR OF YOUR HOME IN AN INTERIOR CLOSET OR BATHROOM. USE BLANKETS OR PILLOWS FOR COVER.
EVACUATE MOBILE HOMES FOR A STORM SHELTER OR PERMANENT BUILDING. IF NO SHELTER IS AVAILABLE... LIE FLAT IN THE NEAREST DITCH AND COVER YOUR HEAD.
A SEVERE THUNDERSTORM WATCH REMAINS IN EFFECT UNTIL 300 AM CST TUESDAY MORNING FOR NORTHEASTERN TEXAS.
==========================================================
2008. november 4., kedd
Hol is kezdjem...
Jó ideje nem írtam már a blogon, s a legutóbbi bejegyzés óta annyi minden történt, hogy egyrészt nem tudom hogy kezdjem, másrészt pedig szükségszerűen kihagyok néhány részt a beszámolókból...
Időközben úgy néz ki, az amerikaik megválasztották az Egyesült Államok első afro-amerikai elnökét Barack Obama személyében. Azt hiszem - és ezt a hírtévék beszámolói is megerősítik - hogy ennek a világ nagyobbik fele örül. Vicces lett volna, ha McCain és Palin kerülnek a Fehér Házba, aki követte az elnökválasztást, sejti miért. (Bár ha jobban belegondolunk, már Bush-t is megválasztották kétszer...)
Az én történetem azonban ott folytatódik, hogy szeptemberben itt voltak András barátai és testvére, én pedig csatlakoztam hozzájuk megnézni az egykori híres marhavásár területét ami Fort Worth Stockyards néven ismert. Itt egykor napi több mint egymillió marha cserélt gazdát, de már nem üzemel és a nemzeti örökség részeként turista-attrakció lett belőle. Nagyon érdekes látni az igazi western kultúrát.
Igazából semmi extra nincs benne, de valahogy mégis magával ragadja az embert a vadnyugat érzése. Itt ettünk egy jó steak-et (mi mást?! :)), majd elindultunk haza.
A következő említést érdemlő esemény a helyi Six Flags vidámparkban töltött nap volt, ami szintén fantasztikus élmény volt. Olyan "játékokra" (fordítsuk most így a "ride" kifejezést) ültem fel, amelyekre először nem gondoltam volna, hogy ki merem próbálni. Néha azért kellett Andrásék bíztatása, de hihetetlenül jól éreztem magam... :) Igazából mindenre felültünk, amire érdemes. Ha megnézitek a park honlapját, kaphattok ezekből egy kis ízelítőt.
A Superman-en például egy torony tetejére lőnek fel, majd szabadesésben leejtenek 32 emelet magasból úgy, hogy közben a levegőben lógsz egy székben. A másik kedvencem a Titan hullámvasút lett, ami 25 emelet magasra visz fel, hogy különböző hurkokon összevissza megforgatva 85 mérföld/h-ra (135 km/h) gyorsítva dobja meg egy kicsit az adrenalin szintet. :)
Itt András barátja, Sanyi készített képeket. Ezekhez sajnos még nem sikerült hozzájutnom, de amint meglesznek, felteszek néhányat.
A következő kalandom Washington DC volt, ahol Balázst látogattam meg, és megnéztem a várost. A texasi préri után egyből megragadott, hogy minden zöld körülöttem. :) A város is tetszett, bár meglepően kisvárosias hangulata van, ahhoz képest, hogy egy ekkora ország fővárosa... Balázzsal megnéztük az összes fontosabb emlékművet (aki volt már Washingtonban, tudja, hogy van jópár :)) és voltunk a nemzeti levéltárban (National Archives) ahol megtekinthető többek között az amerikai alkotmány és a függetlenségi nyilatkozat is.
Itt sikerült összefutnunk Tomiékkal, akik nagyon rohantak, ezért csak kb. fél órát beszélgettünk az autóban ülve. Másnap folytattuk a nézelődést, és természetesen készült néhány sablon kép a Fehér Ház előtt is, ami minden washingtoni turistának van. :) A washingtoni chinatown nekem kicsit csalódás volt, nem is igazi chinatown épületek vannak ott, és a legtöbb ember akit láttunk latino, vagy indiai volt... A hétvége nagyon rövidnek bizonyult, természetesen nem jutott mindenre idő, de majd legközelebb ha arra járok... ;) (Ja, és voltunk egy repülő és űrrepülő múzeumban is, de ezt már nem is részletezem...)
A washingtoni túra után 2 napot kellett még dolgoznom hétfőn és kedden, hogy szerdán már indulhassak is a HAESF field tripre San Franciscoba. Ezt már nagyon vártam, egyrészt hogy megismerjem végre a többi ösztöndíjast is, másrészt azért, mert szombatig tartott a hivatalos program, és a két Balázzsal mi elhatároztuk, hogy vasárnap és hétfőn megnézzük Seattle-t és a környékét, majd onnan repülünk vissza dolgozni.
A field trip témája a zöld energia volt, és három céget látogattunk (volna) meg, hogy előadásokat hallgassunk a témáról. Az első a Pacific Gas & Electric (PG&E) Company közüzemi szolgáltató, a második a napelemes erőműveket fejlesztő BrightSource Energy volt, a harmadik pedig a zöld média képviseletében a Greentech Media lett volna, de itt sajnos nem jött össze a találkozó. A két megtartott előadás nagyon érdekes és gondolatébresztő volt. Két nagyon intelligens ember tartotta őket, élmény volt figyelni mind a szakmai tudásukat, mind az emberi tulajdonságaikat, hogy mennyire motiváltak és mennyire energikusan, céltudatosan végzik a munkájukat. (Közben kiderült, hogy a BrightSource vezérigazgatójának a felesége magyar, és valószínűleg ezért fogadott minket...)
A hivatalos programokon kívül várost néztünk, rengeteg jó étteremben ettünk, és megnéztük Oakland-ben a Chabbot Space Centert. Ez kicsit melléfogás volt, mert inkább 8-12 éves gyerekeknek szólt a kiállítás, de azért (hasznosan) elütöttük az időt. :)
San Francisco még mindig nagyon tetszik, így, hogy már ismertem a belvárost még sokkal jobban élveztem a városban barangolást, és persze a Golden Gate Bridge-et is újra megnéztük. Ezúttal gyönyörű napsütéses idő volt a hídon, így sokkal látványosabb volt onnan szétnézni.
A field trip egy egész napos bortúrával zárult Kalifornia híres borvidékén, Napa Valley-ben. Itt többek között egy Mumm pincészetben is jártunk pezsgőt kostolni, és kipihentük az előző napok "fáradalmait". :)
Hogy én is hozzájáruljak egy kicsit a "a világon minden fontos dologban a magyarok keze van" (hamis) illúziójához, itt jegyzem meg, hogy a Kaliforniai borászkodás beindításában nagy szerepet játszott egy bizonyos Haraszthy Ágoston, akit ezért a kaliforniai borászat atyjaként tisztelnek, és minden tour guide megemlékezik róla. :)
Ez a nap gyorsan eltelt, így másnap hajnalban indulhattunk is a reptérre egy indiainak kinéző taxis segítségével. Kicsit meglepődtem, mikor láttam hogy a hibrid Honda Civic taxijában majdnem 300.000 mérföld (kb. 450.000 km) van. Azt hiszem nekem ez jobb reklám, mint bármi amit a tévében/autós újságban látok. :)
A repülőre felszállva végigaludtam az utat, hogy Seattle-be kipihenten érkezzem. Sokféleképpen elképzeltem már ezt a várost, nagyon sokat hallottam róla régebben (ide kötődik ugyebár a Nirvana, a Pearl Jam, a Soundgarden, és stílus számos más képviselője). Nos, maga a város nem egy különleges hely, elég komoly iparterületek vannak az egész óceánparton, és az épületek sem annyira szépek. Az egésznek mégis van egy jellegzetes, nyugodt (eng.: easygoing, laid back), kicsit hippis hangulata.
A városban található a Boeing gyár központja, ami mellett egy repülőgép múzeum is van, melyet természetesen meglátogattunk. A kiállított gépek közül a két legérdekesebb a British Airways egyik Concorde-ja volt, a másik pedig a SAM 970 kódjelű Boeing 707, mely kb. 1959 és 1977 között állt Air Force One-ként az amerikai elnökök szolgálatában. Ezekre fel is lehetett menni, készítettem is néhány képet, melyek természetesen nem adják vissza a hely hangulatát. :)
A gép érdekessége, hogy ezzel szállították haza Magyarországra a magyar szent koronát az amerikaiak.
Seattle-ben a másik fontos látnivaló a Space Needle, melyre jó turistaként szintén felmentünk. :) Innen gyönyörű kilátás nyílik a városra, és az Elliott Bay-re. Sajnos a gépem nem alkalmas éjszakai képek készítésére, pedig lőttem volna párat a kivilágított városról.
Washington állam egyébként remek természeti adottságokkal rendelkezik, leszámítva hogy állandóan esik az eső. :) Minden szép zöld és hegyek is akadnak a környéken. Seattle-i túránk második napján reggeli után elindultunk, hogy felfedezzük a közelben levő Snoqualmie városkát, mely a hasonló nevű tévésorozat révén Twin Peaks-ként vált ismertté.
A városka elég természetközeli, szép nyugodt életet lehet ott élni. :) Az utakon és a környező erdőkben sétálgatva teljesen Skandinávia ugrott be nekem, s erre még a hasonló időjárás is rátett egy lapáttal.
Nagyon nagyon mozgalmas napok voltak ezek, így azóta nem is bánom, hogy visszatértek az átlagos hétköznapok. A cégnél nem sok újdonság van azon kívül, hogy folyik a HP és az EDS szervezet összefésülése, így várhatóan jó pár embert elküldenek a cégtől.
Én éppen azon vagyok, hogy meghosszabbítsam az itt tartózkodásomat, és januárban visszajöjjek még néhány hónapra, de ehhez nagyon sok emberrel, nagyon sokszor kell még beszélnem, mire kiderülnek az erre vonatkozó irányelvek. Jelenleg ugyanis létszámstop van a cégnél, s nem lehet új munkatársakat felvenni. Azzal próbálkozom mégis boldogulni, hogy egyrészt én most is itt vagyok, tehát nem számítanék új embernek, másrészt csak gyakornoki pozícióban vagyok, ezt pedig csak nem szüntetik meg...
Amint lesznek új hírek, írok! (Vagy "kicsit" később... :P)
Nézegessétek a képeket, hamarosan lesznek képaláírások is!
Időközben úgy néz ki, az amerikaik megválasztották az Egyesült Államok első afro-amerikai elnökét Barack Obama személyében. Azt hiszem - és ezt a hírtévék beszámolói is megerősítik - hogy ennek a világ nagyobbik fele örül. Vicces lett volna, ha McCain és Palin kerülnek a Fehér Házba, aki követte az elnökválasztást, sejti miért. (Bár ha jobban belegondolunk, már Bush-t is megválasztották kétszer...)
 |
| From Fort Worth Stockyards |
Az én történetem azonban ott folytatódik, hogy szeptemberben itt voltak András barátai és testvére, én pedig csatlakoztam hozzájuk megnézni az egykori híres marhavásár területét ami Fort Worth Stockyards néven ismert. Itt egykor napi több mint egymillió marha cserélt gazdát, de már nem üzemel és a nemzeti örökség részeként turista-attrakció lett belőle. Nagyon érdekes látni az igazi western kultúrát.
 |
| From Fort Worth Stockyards |
Igazából semmi extra nincs benne, de valahogy mégis magával ragadja az embert a vadnyugat érzése. Itt ettünk egy jó steak-et (mi mást?! :)), majd elindultunk haza.
 |
| From Fort Worth Stockyards |
A következő említést érdemlő esemény a helyi Six Flags vidámparkban töltött nap volt, ami szintén fantasztikus élmény volt. Olyan "játékokra" (fordítsuk most így a "ride" kifejezést) ültem fel, amelyekre először nem gondoltam volna, hogy ki merem próbálni. Néha azért kellett Andrásék bíztatása, de hihetetlenül jól éreztem magam... :) Igazából mindenre felültünk, amire érdemes. Ha megnézitek a park honlapját, kaphattok ezekből egy kis ízelítőt.
A Superman-en például egy torony tetejére lőnek fel, majd szabadesésben leejtenek 32 emelet magasból úgy, hogy közben a levegőben lógsz egy székben. A másik kedvencem a Titan hullámvasút lett, ami 25 emelet magasra visz fel, hogy különböző hurkokon összevissza megforgatva 85 mérföld/h-ra (135 km/h) gyorsítva dobja meg egy kicsit az adrenalin szintet. :)
Itt András barátja, Sanyi készített képeket. Ezekhez sajnos még nem sikerült hozzájutnom, de amint meglesznek, felteszek néhányat.
 |
| From Fort Worth Stockyards |
A következő kalandom Washington DC volt, ahol Balázst látogattam meg, és megnéztem a várost. A texasi préri után egyből megragadott, hogy minden zöld körülöttem. :) A város is tetszett, bár meglepően kisvárosias hangulata van, ahhoz képest, hogy egy ekkora ország fővárosa... Balázzsal megnéztük az összes fontosabb emlékművet (aki volt már Washingtonban, tudja, hogy van jópár :)) és voltunk a nemzeti levéltárban (National Archives) ahol megtekinthető többek között az amerikai alkotmány és a függetlenségi nyilatkozat is.
 |
| From Washington, DC |
Itt sikerült összefutnunk Tomiékkal, akik nagyon rohantak, ezért csak kb. fél órát beszélgettünk az autóban ülve. Másnap folytattuk a nézelődést, és természetesen készült néhány sablon kép a Fehér Ház előtt is, ami minden washingtoni turistának van. :) A washingtoni chinatown nekem kicsit csalódás volt, nem is igazi chinatown épületek vannak ott, és a legtöbb ember akit láttunk latino, vagy indiai volt... A hétvége nagyon rövidnek bizonyult, természetesen nem jutott mindenre idő, de majd legközelebb ha arra járok... ;) (Ja, és voltunk egy repülő és űrrepülő múzeumban is, de ezt már nem is részletezem...)
 |
| From Washington, DC |
A washingtoni túra után 2 napot kellett még dolgoznom hétfőn és kedden, hogy szerdán már indulhassak is a HAESF field tripre San Franciscoba. Ezt már nagyon vártam, egyrészt hogy megismerjem végre a többi ösztöndíjast is, másrészt azért, mert szombatig tartott a hivatalos program, és a két Balázzsal mi elhatároztuk, hogy vasárnap és hétfőn megnézzük Seattle-t és a környékét, majd onnan repülünk vissza dolgozni.
 |
| From San Francisco again |
A field trip témája a zöld energia volt, és három céget látogattunk (volna) meg, hogy előadásokat hallgassunk a témáról. Az első a Pacific Gas & Electric (PG&E) Company közüzemi szolgáltató, a második a napelemes erőműveket fejlesztő BrightSource Energy volt, a harmadik pedig a zöld média képviseletében a Greentech Media lett volna, de itt sajnos nem jött össze a találkozó. A két megtartott előadás nagyon érdekes és gondolatébresztő volt. Két nagyon intelligens ember tartotta őket, élmény volt figyelni mind a szakmai tudásukat, mind az emberi tulajdonságaikat, hogy mennyire motiváltak és mennyire energikusan, céltudatosan végzik a munkájukat. (Közben kiderült, hogy a BrightSource vezérigazgatójának a felesége magyar, és valószínűleg ezért fogadott minket...)
 |
| From San Francisco again |
A hivatalos programokon kívül várost néztünk, rengeteg jó étteremben ettünk, és megnéztük Oakland-ben a Chabbot Space Centert. Ez kicsit melléfogás volt, mert inkább 8-12 éves gyerekeknek szólt a kiállítás, de azért (hasznosan) elütöttük az időt. :)
San Francisco még mindig nagyon tetszik, így, hogy már ismertem a belvárost még sokkal jobban élveztem a városban barangolást, és persze a Golden Gate Bridge-et is újra megnéztük. Ezúttal gyönyörű napsütéses idő volt a hídon, így sokkal látványosabb volt onnan szétnézni.
A field trip egy egész napos bortúrával zárult Kalifornia híres borvidékén, Napa Valley-ben. Itt többek között egy Mumm pincészetben is jártunk pezsgőt kostolni, és kipihentük az előző napok "fáradalmait". :)
 |
| From San Francisco again |
Hogy én is hozzájáruljak egy kicsit a "a világon minden fontos dologban a magyarok keze van" (hamis) illúziójához, itt jegyzem meg, hogy a Kaliforniai borászkodás beindításában nagy szerepet játszott egy bizonyos Haraszthy Ágoston, akit ezért a kaliforniai borászat atyjaként tisztelnek, és minden tour guide megemlékezik róla. :)
Ez a nap gyorsan eltelt, így másnap hajnalban indulhattunk is a reptérre egy indiainak kinéző taxis segítségével. Kicsit meglepődtem, mikor láttam hogy a hibrid Honda Civic taxijában majdnem 300.000 mérföld (kb. 450.000 km) van. Azt hiszem nekem ez jobb reklám, mint bármi amit a tévében/autós újságban látok. :)
 |
| From Seattle, Wa |
A repülőre felszállva végigaludtam az utat, hogy Seattle-be kipihenten érkezzem. Sokféleképpen elképzeltem már ezt a várost, nagyon sokat hallottam róla régebben (ide kötődik ugyebár a Nirvana, a Pearl Jam, a Soundgarden, és stílus számos más képviselője). Nos, maga a város nem egy különleges hely, elég komoly iparterületek vannak az egész óceánparton, és az épületek sem annyira szépek. Az egésznek mégis van egy jellegzetes, nyugodt (eng.: easygoing, laid back), kicsit hippis hangulata.
 |
| From Seattle, Wa |
A városban található a Boeing gyár központja, ami mellett egy repülőgép múzeum is van, melyet természetesen meglátogattunk. A kiállított gépek közül a két legérdekesebb a British Airways egyik Concorde-ja volt, a másik pedig a SAM 970 kódjelű Boeing 707, mely kb. 1959 és 1977 között állt Air Force One-ként az amerikai elnökök szolgálatában. Ezekre fel is lehetett menni, készítettem is néhány képet, melyek természetesen nem adják vissza a hely hangulatát. :)
A gép érdekessége, hogy ezzel szállították haza Magyarországra a magyar szent koronát az amerikaiak.
 |
| From Seattle, Wa |
Seattle-ben a másik fontos látnivaló a Space Needle, melyre jó turistaként szintén felmentünk. :) Innen gyönyörű kilátás nyílik a városra, és az Elliott Bay-re. Sajnos a gépem nem alkalmas éjszakai képek készítésére, pedig lőttem volna párat a kivilágított városról.
 |
| From Snoqualmie, Wa |
Washington állam egyébként remek természeti adottságokkal rendelkezik, leszámítva hogy állandóan esik az eső. :) Minden szép zöld és hegyek is akadnak a környéken. Seattle-i túránk második napján reggeli után elindultunk, hogy felfedezzük a közelben levő Snoqualmie városkát, mely a hasonló nevű tévésorozat révén Twin Peaks-ként vált ismertté.
 |
| From Snoqualmie, Wa |
A városka elég természetközeli, szép nyugodt életet lehet ott élni. :) Az utakon és a környező erdőkben sétálgatva teljesen Skandinávia ugrott be nekem, s erre még a hasonló időjárás is rátett egy lapáttal.
 |
| From Snoqualmie, Wa |
Nagyon nagyon mozgalmas napok voltak ezek, így azóta nem is bánom, hogy visszatértek az átlagos hétköznapok. A cégnél nem sok újdonság van azon kívül, hogy folyik a HP és az EDS szervezet összefésülése, így várhatóan jó pár embert elküldenek a cégtől.
Én éppen azon vagyok, hogy meghosszabbítsam az itt tartózkodásomat, és januárban visszajöjjek még néhány hónapra, de ehhez nagyon sok emberrel, nagyon sokszor kell még beszélnem, mire kiderülnek az erre vonatkozó irányelvek. Jelenleg ugyanis létszámstop van a cégnél, s nem lehet új munkatársakat felvenni. Azzal próbálkozom mégis boldogulni, hogy egyrészt én most is itt vagyok, tehát nem számítanék új embernek, másrészt csak gyakornoki pozícióban vagyok, ezt pedig csak nem szüntetik meg...
Amint lesznek új hírek, írok! (Vagy "kicsit" később... :P)
 |
| From Snoqualmie, Wa |
Nézegessétek a képeket, hamarosan lesznek képaláírások is!
2008. szeptember 16., kedd
Reckless driving
Az EDS campus szép nagy, és nagyobbik része kihasználatlan. Az egykor ott dolgozó emberek az outsourcing miatt elbocsátásra kerültek, munkájukat már Indiában, vagy épp Magyarországon végzik sokkal olcsóbban. A nyugati oldalon található hatalmas főépület mellett már csak a campus keleti felén található adatközpontban dolgoznak EDS alkalmazottak, a másik hármat próbálja kiadni a cég, de jobbára üresen állnak.
Nagyobb térképre váltás
Úgy történt, hogy át kellett mennem az adatközpontba, ezért autóba ültem, hogy átguruljak. A campuson 25 mérföld/órával lehet csak menni. Mivel egyetlen autó nem volt rajtam kívül az úton az egész campuson, nagyvonalúan elmentem egy stoptábla mellett. Mire az adatközponthoz értem, már mögöttem volt a campus security-s srác, és figyelmeztetett a mulasztásomra, s megkért, hogy a biztonságunk érdekében legközelebb figyeljek oda a közlekedési szabályokra a campuson. :)
Ez Amerika. Itt a szabály az szabály, még ha nincs is értelme a gyakorlatban alkalmazni. Ez néha bosszantó, viszont a mindennapokban meglepően kiszámíthatóvá és ezáltal nyugodtabbá teszi az ember életét. Innentől viszont vigyáznom kell a táblára, mert valószínűleg nem sok szabálysértő van rajtam kívül, és tutira megjegyezte az autómat. :)
Tegnap kitaláltam, hogy megnézem a Spiderman 2-t DVD-n, házigazdám gyűjteményéből. Rossz döntés volt. Ráadásul ha elkezdek egy filmet nézni, akkor általában végignézem. Gyenge beelélőképességről téve tanúbizonyságot, közben azon gondolkodtam, szegény pókember jól megszívná, ha véletlenül itt Plano kertvárosában, vagy épp Kecskeméten élne... :)
Nehogy bárki belekezdjen a filmbe! Tényleg nagyon rossz...
Nagyobb térképre váltás
Úgy történt, hogy át kellett mennem az adatközpontba, ezért autóba ültem, hogy átguruljak. A campuson 25 mérföld/órával lehet csak menni. Mivel egyetlen autó nem volt rajtam kívül az úton az egész campuson, nagyvonalúan elmentem egy stoptábla mellett. Mire az adatközponthoz értem, már mögöttem volt a campus security-s srác, és figyelmeztetett a mulasztásomra, s megkért, hogy a biztonságunk érdekében legközelebb figyeljek oda a közlekedési szabályokra a campuson. :)
Ez Amerika. Itt a szabály az szabály, még ha nincs is értelme a gyakorlatban alkalmazni. Ez néha bosszantó, viszont a mindennapokban meglepően kiszámíthatóvá és ezáltal nyugodtabbá teszi az ember életét. Innentől viszont vigyáznom kell a táblára, mert valószínűleg nem sok szabálysértő van rajtam kívül, és tutira megjegyezte az autómat. :)
Tegnap kitaláltam, hogy megnézem a Spiderman 2-t DVD-n, házigazdám gyűjteményéből. Rossz döntés volt. Ráadásul ha elkezdek egy filmet nézni, akkor általában végignézem. Gyenge beelélőképességről téve tanúbizonyságot, közben azon gondolkodtam, szegény pókember jól megszívná, ha véletlenül itt Plano kertvárosában, vagy épp Kecskeméten élne... :)
Nehogy bárki belekezdjen a filmbe! Tényleg nagyon rossz...
Chicago is the place to be!
Két héttel ezelőtt hétvégén Chicagoban jártunk a két Balázzsal, akik szintén ösztöndíjasok. Igazából egyikük ott ösztöndíjas, nála szálltunk meg.
Ezen az úton lakik Balázs
Balázs lakása a Michigan tóra néz, és közel van a belvároshoz, így a lehető legjobb helyre kerültünk. Péntek késő este értünk oda, és egyből indultunk is egy buliba a többi gyakornokkal, akik a cégénél dolgoznak. Egy többnyire latinok által látogatott klubban voltunk, ahol megismertem a Balkánon csak turbofolkként ismert műfaj spanyol változatát. Nem nyűgözött le, de azért jól éreztem magam a buliban, főleg amikor felfedeztük, hogy a hely össze van kötve a szomszéd klubbal és átmentünk is.
Másnap reggel elindultunk felfedezni a belvárost. Chicagoban rengeteg látnivaló van, ezért már az elején láttuk, hogy esélytelen lesz alaposan szétnézni. A Soldier Field-től indultunk, ami a város focicsapatának a Chicago Bears-nek az otthona. Innen kimentünk a Michigan tó partjára, ahol készítettem néhány képet a belvárosról. (Tomi megfertőzött a panorámakép-készítéssel, így olyat is kellet csinálnom :)) Továbbmenve egy mexikói felvonulásba botlottunk, ahol ütős és fúvós együtteseket és hagyományörzőket láttunk, de hallani sajnos nem hallottunk, mert nem nagyon akart elkezdődni a dolog amíg ott vártunk.
"The Bean"
Ezután a Cloud Gate felé vettük az irányt, amit a közvélemény csak "The Bean"-ként ismer (=A Bab). Ez egy nagyon érdekes és látványos polírozott fém szobor, ami nagy népszerűségnek örvend. Chicagonak jellegzetes az építészete, ez a filmekből is ismerős lehet mindenkinek. (Nekem személy szerint nagyon tetszik.) A belváros "szokás szerint" tömve van felhőkarcolókkal, ezek közül is legismertebb a 103. emeletes Sears Tower, amelyről gyönyörű kilátás nyílik az alatta elterülő városra. Megépítésekor a világ legnagyobb épülete volt, azóta azonban a Kula Lumpuri Petronas tornyok elkészültekor a második, majd Taipei 101 után a harmadik helyre csúszott vissza. (És épül a Burj Dubai, ami "természetesen" minden korábbi rekordot megdönt.) Az amerikaiak közben a tetőre szerelt hatalmas antennákkal próbáltak szépíteni... :)
A Sears Tower
Kicsit még sétáltunk a városban, fényképeztünk sokat, majd hazaindultunk, hogy a szombat esti bulit se késsük le. A Sound Bar-ban legtöbben az ázsiaiak voltak, de nagyon vegyes volt a társaság. Jó buli volt, főként a Hip-Hop bulit kevésbé.
Vasárnap reggel egy hajókázással kezdtünk a Michigan tavon. A hajó a híres Navy Pier-ről indul, ami a legtöbb turistahajó kiindulási pontja. A hajóról szintén remek képeket lehet készíteni a városról, ezt ki is használtam. Külön említést érdemel még a John Hancock Center, ami a második legmagasabb épület Chicago-ban, így természetesen felmentünk a 92. emeleten levő bárba inni egy narancslevet. Hatalmas élmény ilyen magasban az ablakban ülve beszélgetni, nézelődni! Aki erre jár, nézzen be mindenképp! ;)
Vasárnap reggel egy hajókázással kezdtünk a Michigan tavon. A hajó a híres Navy Pier-ről indul, ami a legtöbb turistahajó kiindulási pontja. A hajóról szintén remek képeket lehet készíteni a városról, ezt ki is használtam. Külön említést érdemel még a John Hancock Center, ami a második legmagasabb épület Chicago-ban, így természetesen felmentünk a 92. emeleten levő bárba inni egy narancslevet. Hatalmas élmény ilyen magasban az ablakban ülve beszélgetni, nézelődni! Aki erre jár, nézzen be mindenképp! ;)
Világítótorony a kikötőben
Sajnos rövid volt a hétvége, így a múzeumokra például egyáltalán nem jutott idő. :( Ha legközelebb jövök, azokkal kezdem a túrát!
Jó szórakozást a fényképekhez!
2008. szeptember 12., péntek
Megérkezett Ike
Az idei szezon második hurrikánja ér partot hamarosan órákban a Mexikói Öbölben. A "szomszédos" New Orleans-ot fenyegető, de szerencsére nagyobb pusztítást nem okozó Gustav után Ikel nem Louisiana-t, hanem Texas-t vette célba. A partmenti Galveston állítólag teljesesen víz alatt lesz az éjszaka, de még Houston belvárosa is komoly károkat fog szenvedni.
Dóri és Dávid úgy döntöttek nem evakuálják magukat a kitelepülő 1,5 millió emberrel, mivel ők nem a közvetlenül veszélyeztetett területen laknak, hanem kicsit arrébb, ráadásul a 16. emeleten, ahova csak nem ér fel a víz. :) Remélem gond nélkül átvészelik az eseményeket, bár a tudósítások szerint az áram szinte biztosan el fog menni az egész környéken.
Az ötszintű skálán a hurrikán jelenleg a 2-3 fokozat között található, ami körülbelül 170 km/órás szélsebességet jelent. Izgalmas lehet átélni, de azért nem bánom, hogy 300 mérföldre vagyok onnan... :) Ike most északnyugat felé tart, majd partraérés után északra fordul és felénk veszi az irányt. Szombat estére várható, hogy ideér, de itt már nem hurrikánként, hanem csak trópusi viharként lesz szerencsénk hozzá. Ez maximum 100 km/órás szélszebességet jelent. A hurrikán által okozott kár előzetes becslések szerint 10 milliárd dollár(!) körül lesz.
A CNN honlapján egész jól lehet követni az eseményeket. Itt pl. egy térképet találtok, amin rajta van az előrejelzett útvonal, itt pedig webkamerákon nézhettek szét Houston-ban és környékén.
Múlt hét végén voltunk Chicago-ban, készül róla a bejegyzés. Addig is jó hurrikán-figyelést!
Dóri és Dávid úgy döntöttek nem evakuálják magukat a kitelepülő 1,5 millió emberrel, mivel ők nem a közvetlenül veszélyeztetett területen laknak, hanem kicsit arrébb, ráadásul a 16. emeleten, ahova csak nem ér fel a víz. :) Remélem gond nélkül átvészelik az eseményeket, bár a tudósítások szerint az áram szinte biztosan el fog menni az egész környéken.
Az ötszintű skálán a hurrikán jelenleg a 2-3 fokozat között található, ami körülbelül 170 km/órás szélsebességet jelent. Izgalmas lehet átélni, de azért nem bánom, hogy 300 mérföldre vagyok onnan... :) Ike most északnyugat felé tart, majd partraérés után északra fordul és felénk veszi az irányt. Szombat estére várható, hogy ideér, de itt már nem hurrikánként, hanem csak trópusi viharként lesz szerencsénk hozzá. Ez maximum 100 km/órás szélszebességet jelent. A hurrikán által okozott kár előzetes becslések szerint 10 milliárd dollár(!) körül lesz.
A CNN honlapján egész jól lehet követni az eseményeket. Itt pl. egy térképet találtok, amin rajta van az előrejelzett útvonal, itt pedig webkamerákon nézhettek szét Houston-ban és környékén.
Múlt hét végén voltunk Chicago-ban, készül róla a bejegyzés. Addig is jó hurrikán-figyelést!
2008. augusztus 31., vasárnap
Everything is bigger in Texas
Múlt hétvégén Tivadarral, Jokival és Joki egy magyar származású lakótársával, Marikával körbeautóztuk kelet-Texast. Pénteken éjjel érkeztek Austinba, az állam fővárosába. Én autóval indultam Planoból értük. Mivel új biztosítást kellett kötnöm az autóra (hosszú történet... :)), csak 21h után tudtam elindulni a több 3 órás útra.
Austin (egészen pontosan a 6. utca Austinban) nagyon híres az éjszakai életéről, a könnyűzenei koncertekről, ezért megérkezésünk után éjjel 1-kor még elindultunk megnézni, amit meg kell. :) Egy egész jó helyet találtunk, ahol élőzene volt, de számomra nem nyújtott semmi különöset. Az viszont feltűnt, hogy minden sarkon 3-4 rendőr állt - úgy tűnik problémájuk van a közbiztonsággal a szórakozóhelyek környékén... A bárok 3-kor bezárnak, ezután még elsétáltunk a State Capitol-hoz egy két fényképet készíteni, majd lefeküdtünk a majd' 3 órás éjszakai alvásunkhoz. :)
Reggel megnéztük a University of Texas at Austin egyetemet, ami nem nyűgözött le bennünket, ezután elindultunk San Antonioba. Útközben megálltunk egy reggelire Marika egyik barátnőjével aki egy másik, közeli egyetemen dolgozik egyfajta épületfelügyelőként, aki a diákokkal foglalkozik
San Antonio városa nagy tiszteletnek örvend a Texasiak körében. Itt található az Alamo nevű erőd, ami az állam történetének egy fontos mérföldkövét jeleníti meg, amikor 1836-ban a Texasiak többszörös Mexikói túlerővel szemben nem adták meg magukat, hanem végig harcolva hősi halált haltak. Az erődből már csak a központi épület maradt meg egy kis kerttel, a terület többi részét már a belváros épületei uralják.
A látogatás után megnéztük a híres River Walk-ot. Az összes kollégám és ismerősöm erről ujjongott, hogy nézzük meg mindenképp, és az összes, a városról szóló marketinganyagban szerepel, mint látványosság. No, ennél szánalmasabb dolgot nehéz elképzelni. Olyan, mintha Somogy megyét a Sió csatornával próbálnánk eladni, egy pár étteremmel a partján. Egy koszos kis csatorna, aminek iszonyú marketingje van, és minden San Antonioba látogató álma, hogy eljusson ide egy vacsorára...
A városban még felmentünk a Tower of the Americas tetejére, hogy megnézzük a kilátást (és a San Antonio Spurs NBA stadiont felülről), majd elindultunk Houstonba.
Útközben hatalmas eső kapott el minket, szinte semmit nem lehetett látni vezetés közben az úton. Ekkora esőt még sosem láttam szerintem. (Vezetni legalábbis biztosan nem vezettem ilyenben.) Itt fény derült Stella (az autó :)) egyik gyengeségére: beázik valahol. Gyanítom, hogy a bal hátsó ajtó körüli gumi engedi be a vizet, ugyanis van rajta egy kis deformáció. Megpróbálom majd megcsinálni, remélem nem lesz nehéz. Még szerencse, hogy nem esős vidéken lakom. :)
Houstonban megnéztük a Johnson Space Centert, ahol megtudtuk, hogy a NASA-nal a kertben teheneket is legeltetnek. :) Sajnos a túra nagyon rövid volt, és nagyon keveset láttunk a központból. Ezután elmentünk bejárni a Rice University-t, majd elindultunk Bandi nővéréhez Dórihoz és a férjéhez Dávidhoz, ugyanis felajánlották, hogy aludjunk náluk. Nagyon hangulatos lakásban laknak Houston belvárosában, egy 16. emeleti lakásban. Este együtt vacsiztunk egyet egy közeli étteremben, majd söröztünk egyet az épületük földszintjén levő ír pub-ban.
Reggel egy nagy reggelit csaptunk egy Katz étteremben, ahol mindenki engem piszkált, hogy milyen lassan eszem (pedig nem is rágom meg a falatokat 42-szer, ahogy Zsuzsi tanította). :)
Visszaúton Dallas felé ismét 4 órát vezettem, majd Dallasba érve megnéztük a Sixth Floor Museumot, ami abban az épületben van berendezve a hatodik emeleten, ahonnan (a történet szerint) Lee Harvey Oswald lelőtte John F. Kennedy-t. A kiállítás nagyon tetszett, viszont lekéstünk Southfork Ranch nyitvatartásáról, így már csak a kapu előtt tudtunk fényképezni a Ewing család lakhelyén. :P
A hétvégét egy nagy steak-vacsival zártuk a Love & War in Texas étteremben, amit már Kalifornia óta terveztünk a srácokkal. Az étel nagyon finom volt, és hatalmas adagot kaptunk (Ez a két tényező már előrevetíti, hogy nagyon sokat is fizettünk a végén. :)).
A fél kilós steak mellé kaptunk egy óriáskrumplit (Európában sárgadinnyének is elmenne), egy kukoricát, babsalátát, és egy külön tálban salátát öntettel. Mindezt az előétel után kellett elfogyasztanunk, ami egy tál rántott csemege uborka-karika(fried pickles) volt - ezt is ajánlom mindenkinek! A vacsi után alig tudtunk mozdulni, de azért még elindultunk keresni egy country klubbot, hogy megnézzük, hogyan is kell tradicionális texasi módon mulatni. Sajnos (hál' istennek :)) vasárnap este nem találtunk ilyen helyet nyitva, így hazajöttünk aludni, a repülő ugyanis hajnalban indult, így 4:30-kor kellett kelnünk, hogy kiérjünk a reptérre.
Megcsináltuk. Izgalmas volt. Összesen 1030 mérföldet (~1600 km) autóztunk három nap alatt. Kaliforniát azért jobban élveztem...
A képek:
Austin
San Antonio
Houston
Dallas, Parker, Plano
Austin (egészen pontosan a 6. utca Austinban) nagyon híres az éjszakai életéről, a könnyűzenei koncertekről, ezért megérkezésünk után éjjel 1-kor még elindultunk megnézni, amit meg kell. :) Egy egész jó helyet találtunk, ahol élőzene volt, de számomra nem nyújtott semmi különöset. Az viszont feltűnt, hogy minden sarkon 3-4 rendőr állt - úgy tűnik problémájuk van a közbiztonsággal a szórakozóhelyek környékén... A bárok 3-kor bezárnak, ezután még elsétáltunk a State Capitol-hoz egy két fényképet készíteni, majd lefeküdtünk a majd' 3 órás éjszakai alvásunkhoz. :)
University of Texas at Austin
Reggel megnéztük a University of Texas at Austin egyetemet, ami nem nyűgözött le bennünket, ezután elindultunk San Antonioba. Útközben megálltunk egy reggelire Marika egyik barátnőjével aki egy másik, közeli egyetemen dolgozik egyfajta épületfelügyelőként, aki a diákokkal foglalkozik
San Antonio városa nagy tiszteletnek örvend a Texasiak körében. Itt található az Alamo nevű erőd, ami az állam történetének egy fontos mérföldkövét jeleníti meg, amikor 1836-ban a Texasiak többszörös Mexikói túlerővel szemben nem adták meg magukat, hanem végig harcolva hősi halált haltak. Az erődből már csak a központi épület maradt meg egy kis kerttel, a terület többi részét már a belváros épületei uralják.
The Alamo, San Antonio
A látogatás után megnéztük a híres River Walk-ot. Az összes kollégám és ismerősöm erről ujjongott, hogy nézzük meg mindenképp, és az összes, a városról szóló marketinganyagban szerepel, mint látványosság. No, ennél szánalmasabb dolgot nehéz elképzelni. Olyan, mintha Somogy megyét a Sió csatornával próbálnánk eladni, egy pár étteremmel a partján. Egy koszos kis csatorna, aminek iszonyú marketingje van, és minden San Antonioba látogató álma, hogy eljusson ide egy vacsorára...
A híres River Walk - Gyönyörű, nem?! :)
A városban még felmentünk a Tower of the Americas tetejére, hogy megnézzük a kilátást (és a San Antonio Spurs NBA stadiont felülről), majd elindultunk Houstonba.
Útközben hatalmas eső kapott el minket, szinte semmit nem lehetett látni vezetés közben az úton. Ekkora esőt még sosem láttam szerintem. (Vezetni legalábbis biztosan nem vezettem ilyenben.) Itt fény derült Stella (az autó :)) egyik gyengeségére: beázik valahol. Gyanítom, hogy a bal hátsó ajtó körüli gumi engedi be a vizet, ugyanis van rajta egy kis deformáció. Megpróbálom majd megcsinálni, remélem nem lesz nehéz. Még szerencse, hogy nem esős vidéken lakom. :)
Mission Control Center - Johnson Space Center, Houston
Houstonban megnéztük a Johnson Space Centert, ahol megtudtuk, hogy a NASA-nal a kertben teheneket is legeltetnek. :) Sajnos a túra nagyon rövid volt, és nagyon keveset láttunk a központból. Ezután elmentünk bejárni a Rice University-t, majd elindultunk Bandi nővéréhez Dórihoz és a férjéhez Dávidhoz, ugyanis felajánlották, hogy aludjunk náluk. Nagyon hangulatos lakásban laknak Houston belvárosában, egy 16. emeleti lakásban. Este együtt vacsiztunk egyet egy közeli étteremben, majd söröztünk egyet az épületük földszintjén levő ír pub-ban.
Itt lakik Dóri és Dávid a 16. emeleten
Reggel egy nagy reggelit csaptunk egy Katz étteremben, ahol mindenki engem piszkált, hogy milyen lassan eszem (pedig nem is rágom meg a falatokat 42-szer, ahogy Zsuzsi tanította). :)
Visszaúton Dallas felé ismét 4 órát vezettem, majd Dallasba érve megnéztük a Sixth Floor Museumot, ami abban az épületben van berendezve a hatodik emeleten, ahonnan (a történet szerint) Lee Harvey Oswald lelőtte John F. Kennedy-t. A kiállítás nagyon tetszett, viszont lekéstünk Southfork Ranch nyitvatartásáról, így már csak a kapu előtt tudtunk fényképezni a Ewing család lakhelyén. :P
Ugye mindenkinek előjönnek az emlékek? :)
A hétvégét egy nagy steak-vacsival zártuk a Love & War in Texas étteremben, amit már Kalifornia óta terveztünk a srácokkal. Az étel nagyon finom volt, és hatalmas adagot kaptunk (Ez a két tényező már előrevetíti, hogy nagyon sokat is fizettünk a végén. :)).
Óriás-steak és óriáskrumpli - Érdemes a 0,25l-es Coronita-s üveghez hasonlítani a méreteket (a korsó sör 1l-es!)
A fél kilós steak mellé kaptunk egy óriáskrumplit (Európában sárgadinnyének is elmenne), egy kukoricát, babsalátát, és egy külön tálban salátát öntettel. Mindezt az előétel után kellett elfogyasztanunk, ami egy tál rántott csemege uborka-karika(fried pickles) volt - ezt is ajánlom mindenkinek! A vacsi után alig tudtunk mozdulni, de azért még elindultunk keresni egy country klubbot, hogy megnézzük, hogyan is kell tradicionális texasi módon mulatni. Sajnos (hál' istennek :)) vasárnap este nem találtunk ilyen helyet nyitva, így hazajöttünk aludni, a repülő ugyanis hajnalban indult, így 4:30-kor kellett kelnünk, hogy kiérjünk a reptérre.
Megcsináltuk. Izgalmas volt. Összesen 1030 mérföldet (~1600 km) autóztunk három nap alatt. Kaliforniát azért jobban élveztem...
A képek:
Austin
San Antonio
Houston
Dallas, Parker, Plano
2008. augusztus 16., szombat
Kalifornia
Sziasztok!
Az elmúlt hétvégét Kaliforniában töltöttem, ahol Jokival, Tivadarral és Tomival ellátogattunk a Yosemite Nemzeti Parkba, majd hétfő-kedden egyedül barangoltam be San Francisco-t.
Pénteken már nagyon vártam, hogy elszabaduljak a munkából, hogy a reptér mellett egy parkolóban ledobhassam az autót és "becsekkoljak" a United Airlines terminálban. (A reptéren tanultam meg, hogy nem csak üdítőket lehet automatából venni, hanem iPod-ot, fejhallgatót, fényképezőgépet és Playstation játékokat is. :)) Nagyon elégedett voltam a United-del. A légiutaskisérők nagyon kedvesek, leszálláskor a pilóta külön bemondta: "I would like to thank you for flying United on your trip. We do know you have a choice of airlines, and we believe you chose the best one. Please fly with us next time also." Kiszállás előtt még felhívták a figyelmet olyan apró törvényi változtatásokra, hogy pl. Kaliforniában két hónapja nem lehet headset nélkül autóban telefonálni, úgyhogy vigyázzunk ha vezetünk. Igazi vevőorientált cég, bár ezt már kezdem megszokni itt kinn.
Az elmúlt hétvégét Kaliforniában töltöttem, ahol Jokival, Tivadarral és Tomival ellátogattunk a Yosemite Nemzeti Parkba, majd hétfő-kedden egyedül barangoltam be San Francisco-t.
Pénteken már nagyon vártam, hogy elszabaduljak a munkából, hogy a reptér mellett egy parkolóban ledobhassam az autót és "becsekkoljak" a United Airlines terminálban. (A reptéren tanultam meg, hogy nem csak üdítőket lehet automatából venni, hanem iPod-ot, fejhallgatót, fényképezőgépet és Playstation játékokat is. :)) Nagyon elégedett voltam a United-del. A légiutaskisérők nagyon kedvesek, leszálláskor a pilóta külön bemondta: "I would like to thank you for flying United on your trip. We do know you have a choice of airlines, and we believe you chose the best one. Please fly with us next time also." Kiszállás előtt még felhívták a figyelmet olyan apró törvényi változtatásokra, hogy pl. Kaliforniában két hónapja nem lehet headset nélkül autóban telefonálni, úgyhogy vigyázzunk ha vezetünk. Igazi vevőorientált cég, bár ezt már kezdem megszokni itt kinn.
Amikor megérkeztem már láttam, hogy Kalifornia kicsit pörgősebb mint Texas, tetszett ez is. :) A reptérre Marci jött ki elém, aki végül nem jött túrázni, mert nem érezte jól magát. Éjjel fél egy körül feküdtem le aludni 3 órára, ekkor indultunk a nemzeti parkba Joki autójával.
Kalidorniai hajnal
Mivel egész úton beszélgettünk, elég fáradtan indultunk neki Tomival a Half Dome túrának, ami izgalmasnak igérkezett, tudván hogy a túra kb. 16 mérföldes (kb. 25,5 km) és 1500 m szintkülönbséget kell legyűrnünk (1200 méterről 2650 méterre). Jokiék eközben intézték a kempinget, aludtak, lazultak.
Yosemite Nemzeti Park
A park gyönyörű, életem egyik legjobb túráját tettük meg Tomival. Fárasztó volt nem tagadom, a csúcsot egy kb. 45 fokos emelkedőn lehet elérni, ami annyira meredek, hogy csak kábeleken tudod felhúzni magad kézzel, mert a cipő nem tapad meg rendesen a falon. A fel-le közlekedés egy kábelpáron történik, ezért (valamint mivel az emberek elfáradnak útközben) rendszeresek a dugók a kötélpályán. Mi is fél óra alatt jutottunk fel, így volt időnk közben karunkat erősíteni ahogy tartottuk magunkat, le ne csússzunk. Remélem a képek visszaadnak valamit a túra szépségéből. Fenn a csúcson kicsit el is gyengültem, kifogyott minden energiám, úgyhogy le kellett dőlnöm egy kicsit regenerálódni, na meg ettünk is sokat. Lefelé már könnyebb volt az út, bár fáradt izmokkal elég nehézkes a sziklákon lefelé lépkedni. Körülbelül este nyolcra értünk le, így a túrát 11 óra alatt teljesítettük, ami elég szép eredmény a 3 óra alvás után. Hihetetlen élmény volt! (Főleg az esti alvás utána... :))
Az ételt jól el kell zárni, mert a medvék kiszagolnak és kinyitnak mindent
Vasárnap még kicsit sétálgattunk a parkban, megnéztük a Yosemite vízesést, amiben épp nem sok víz volt. Tomi úgy döntött feltúrázik Glacier Point-hoz a völgyből, mi úgy döntöttünk, hogy ezt a három órát egy folyóban fogjuk eltölteni és pihengetünk kicsit a partján. Végül sikerült kb. 30 percet derékig a vízben állva tölteni, ennél tovább nem jutottunk. Iszonyú hideg volt a víz, pedig a parton volt vagy 30-32 fok. Glacier Point-hoz mi autóval mentünk fel, kicsit még fényképez(ked)tünk (gyönyörű hely ez is!), majd elindultunk vissza San Franciscoba, hogy Tomi elérje a repülőjét Baltimore felé.
Szabi, Tivadar, Tomi és Joki Glacier Point-nál
Joki Los Altosban lakik, és a szomszédos Palo Altoban gyakornok az SAP-nál - nála aludtam. A szilicium völgy annyira nem látványos, viszont informatikusként érdekes élmény végigmenni az utcákon és végignézni sorban az IT cégek székházait. Hétfő reggel a helyi "HÉV-vel" (Caltrain - összeköti San Francisco-t és San Jose-t) elindultam San Francisco felfedezésére.
San Francisco zászlaja
Nem számítottam rá, hogy ilyen gyönyörű város, nagyon tetszett az egész környezet. Remélem sikerült jó képeket készítenem, és nektek is tetszeni fog. San Franciscoban lakik az USA legnagyobb kínai (és egyéb ázsiai) közössége, és itt van a legnagyobb Chinatown is. A városban jó meleg volt, de Jokiék tanácsára vittem meleg ruhát, hogy ha kiérek az óceánpartra, ne fagyjak meg. San Francisco építészete nagyon megragadott, szívesen élnék a belvárosban egy kis két-háromemeletes házban. (Vagy valamelyik felhőkarcoló tetején :)) A város építésénél nem akartak/tudtak elvonatkoztatni a tipikus rácsos szerkezettől, így a domborzatra fittyet hányva építkeztek.
Kilátás a Grand Hyatt 36. emeletéről
Ez okozza a filmekből ismert elképesztően meredek utakat, amiken nem könnyű közlekedni. Amíg a jellegzetes San Francisco-i "villamos"-vonalak (Cable Car) ki nem épültek, a gazdag emberek nem is laktak arrafelé, mert nehéz volt megközelíteni a házakat. Miután ez megoldódott, persze gyorsan felmentek ők a hegy tetejére lakni, ahonnan gyönyörű kilátás nyílik a San Francisco-i öbölre. (Már ha a felhők nem takarják.) A városban egyszer leültem kicsit nézelődni egy lépcsőre a Union Square-en, ahol tanúja lehettem ahogy egy srác megpróbált befűzni egy olasz csajt. Azt játszották, hogy a lánynak ki kellett találnia, hova valósi a srác. Segítségül annyit kapott csak, hogy Magyarország mellől. Ezt is megértük, hogy valaki kishazánkat használja referenciapontnak... :)
Cable Car, San Francisco
Ezek egyébként nem villamosok: az úthálózat alatt fut a kábelük, amire "rákapaszkodnak", ha menni akarnak, egyékbént pedig elengedik, és lefékeznek. A városban lőttem néhány képet a belvárosról, az Alcatraz börtön-szigetről (ahova sajnos nem sikerült eljutnom, mert egy hétre előre elfogynak a jegyek még az éjszakai túrákra is), az öbölről, a Golden Gate hídról és Chinatown-ról, majd elindultam haza. Az állomáson Joki és Tivadar felvettek, és elmentünk a Stanford University-hez egy sétára. Ez az egyetemi campus kicsit más jellegű, mint amit Magyarországon és Finnországban megszoktam. Gyönyörűen ápolt, hatalmas parkok, kifogástalanul rendben tartott épületek és futó/bringázó/görkorcsolyázó/... egyetemisták vannak mindenhol. Irigylem őket...
Stanford University Campus
Kedden még egy gyors kört futottam San Franciscoban, hogy bejárjam a még nem látott részeket. Sajnos nem jutott időm mindenre, a tervezett hajókázásról is le kellett mondanom. Egy bringát azért béreltem, és feltekertem vele a Golden Gate hídra fényképezni. Itt aztán jól jött a meleg ruha, amit egész addig a hátizsákomban hordtam, mert a Csendes-óceán felől nagyon hideg szél fújt, maga a híd is egy ködfelhőbe burkolózott (ez látszik is majd a fényképeken). Innen rohantam vissza az egyik felhőkarcoló 52. emeletéről (Carnelian Room) fényképezni még egyet a városról, utána pedig siettem a reptérre. Sajnos Jokinak dolgoznia kellett, nem tudta elhozni a bőröndömet amiben a cuccaim voltak, így most nincs sportoló-ruhám, csak úszni tudok a fitneszteremben. (És a telefonjaim is hamarosan lemerülnek, mert a töltő is a csomagban van.) Szerencsére jövő pénteken jönnek Tivadarral, hétvégén megnézzük Austin-t, San Antonio-t és Houston-t. Már nagyon várom.
Felejthetetlen hétvégém volt Kaliforniában, köszi srácok mindent!
A képeket pedig itt találjátok:
Yosemite Nemzeti Park Képek
San Francisco Képek
Felejthetetlen hétvégém volt Kaliforniában, köszi srácok mindent!
A képeket pedig itt találjátok:
Yosemite Nemzeti Park Képek
San Francisco Képek
2008. augusztus 3., vasárnap
Fényképek
Sziasztok!
Elnézést kérek azoktól, akik a munkahelyükön minden reggel és ebédszünetben elszántan kattintgatták a frissítés gombot a böngészőjükön, hátha lesz új post. :)
A héten nem sok izgalmas történt, azon kívül, hogy átköltöztem a motelszobából a végleges szállásomra. Örülök, hogy végre sikerült, mert kicsit barátságosabban berendezett helyen lakom végre, és mégiscsak egy szép kertvárosba sikerült kiköltöznöm. A környéken egyébként minden ház egyforma, s minden előkert is hasonlóan néz ki, a tökéletesre nyírt pázsittal - ezt látni fogjátok az albumba feltöltött képeken is. A szobát a cégnél dolgozó egyik HR-esen keresztül találtam, aki az első napokban segített keresgélni. Ő triatlonozik, így végül az egyik triatlonos barátjának a házában sikerült szállást találni.
Hárman vagyunk a házban, két lakótársam körülbelül 50-55 éves, mindketten triatlonosok, és minden reggel 4:00-4:30 közt kelnek, hogy menjenek edzeni. Mint kiderült, ez még hagyján, mert David, korábban 31 évig tengerészgyalogos volt, és máig aktív ironman veresenyző. (A kevésbé tájékozottak kedvéért, ez a speciális triatlon 3,8 km úszásból, 180 km kerékpározásból és 42 km lefutásából áll.)
Végre úgy tűnik, hogy (majdnem) minden adminisztrációs dolognk sikerült a végére járni, egyedül az autó biztosítása, amit még véglegesíteni kell. Kötöttem rá biztosítást az egyik cégnél, ahol megígértem, hogy 30 napon belül megszerzem a texasi jogosítványt. Közben kiderült, hogy mivel nem egy éves vízummal rendelkezem, nem lehet itt jogosítványom, ezért az a biztosítóm meg akarja szüntetni a biztosításomat, amit fél évre előre kifizettem. Már találtam egy másik helyet, ahol tudok új biztosítást kötni, már csak az a kérdés, hogy az előző helyen befizetett $400-at sikerül-e (időarányosan) visszaszerezni, vagy valamilyen kezelési költségeket levonnak belőle...
Az elmúlt napokban nagyon meleg volt, persze ebből szokás szerint semmit nem éreztem. Az egész amerikai életvitel úgy van kialakítva, hogy a 3 percnél tovább sehol ne kelljen többet épületen/autón kívül, de még lehúzott autóablakkal sem eltöltened, mert biztos elfáradnál/rosszul lennél/leizzadnál a friss levegőtől. Én például most kaptam meg azt az ablakra ragasztható adóvevőt, amivel a cégnél a sorompó kinyílik automatikusan, ha odaértem, így nem kell lehúznom az ablakot, hogy a mágneskártyámmal nyissam fel. :) Néha hasznos ez a kényelem (most pl. éppen 39 C fok van kinn, de azt mondják 41 C-ig felmegy ma még), sokszor viszont zavaró, hogy mennyire elkényelmesedtek itt az emberek.
Jövő hétvégén Jokival, Marcival, Tivadarral és Tomival megyünk Kaliforniába a Yosemite nemzeti parkba túrázni. Az egyik Half Dome túrát céloztuk meg, ami elég keménynek ígérkezik. A gyönyörű táj azonban remélhetőleg kárpótol majd a befektetett munkáért. A túra után hétfő-kedden még Palo Altoban maradok Jokinál, megnézem San Francisco-t és a Szilícium-völgyet.
Hamarosan újra jelentkezem, addig is nézegessétek a képeket!
Elnézést kérek azoktól, akik a munkahelyükön minden reggel és ebédszünetben elszántan kattintgatták a frissítés gombot a böngészőjükön, hátha lesz új post. :)
A héten nem sok izgalmas történt, azon kívül, hogy átköltöztem a motelszobából a végleges szállásomra. Örülök, hogy végre sikerült, mert kicsit barátságosabban berendezett helyen lakom végre, és mégiscsak egy szép kertvárosba sikerült kiköltöznöm. A környéken egyébként minden ház egyforma, s minden előkert is hasonlóan néz ki, a tökéletesre nyírt pázsittal - ezt látni fogjátok az albumba feltöltött képeken is. A szobát a cégnél dolgozó egyik HR-esen keresztül találtam, aki az első napokban segített keresgélni. Ő triatlonozik, így végül az egyik triatlonos barátjának a házában sikerült szállást találni.
Hárman vagyunk a házban, két lakótársam körülbelül 50-55 éves, mindketten triatlonosok, és minden reggel 4:00-4:30 közt kelnek, hogy menjenek edzeni. Mint kiderült, ez még hagyján, mert David, korábban 31 évig tengerészgyalogos volt, és máig aktív ironman veresenyző. (A kevésbé tájékozottak kedvéért, ez a speciális triatlon 3,8 km úszásból, 180 km kerékpározásból és 42 km lefutásából áll.)
Végre úgy tűnik, hogy (majdnem) minden adminisztrációs dolognk sikerült a végére járni, egyedül az autó biztosítása, amit még véglegesíteni kell. Kötöttem rá biztosítást az egyik cégnél, ahol megígértem, hogy 30 napon belül megszerzem a texasi jogosítványt. Közben kiderült, hogy mivel nem egy éves vízummal rendelkezem, nem lehet itt jogosítványom, ezért az a biztosítóm meg akarja szüntetni a biztosításomat, amit fél évre előre kifizettem. Már találtam egy másik helyet, ahol tudok új biztosítást kötni, már csak az a kérdés, hogy az előző helyen befizetett $400-at sikerül-e (időarányosan) visszaszerezni, vagy valamilyen kezelési költségeket levonnak belőle...
Az elmúlt napokban nagyon meleg volt, persze ebből szokás szerint semmit nem éreztem. Az egész amerikai életvitel úgy van kialakítva, hogy a 3 percnél tovább sehol ne kelljen többet épületen/autón kívül, de még lehúzott autóablakkal sem eltöltened, mert biztos elfáradnál/rosszul lennél/leizzadnál a friss levegőtől. Én például most kaptam meg azt az ablakra ragasztható adóvevőt, amivel a cégnél a sorompó kinyílik automatikusan, ha odaértem, így nem kell lehúznom az ablakot, hogy a mágneskártyámmal nyissam fel. :) Néha hasznos ez a kényelem (most pl. éppen 39 C fok van kinn, de azt mondják 41 C-ig felmegy ma még), sokszor viszont zavaró, hogy mennyire elkényelmesedtek itt az emberek.
Jövő hétvégén Jokival, Marcival, Tivadarral és Tomival megyünk Kaliforniába a Yosemite nemzeti parkba túrázni. Az egyik Half Dome túrát céloztuk meg, ami elég keménynek ígérkezik. A gyönyörű táj azonban remélhetőleg kárpótol majd a befektetett munkáért. A túra után hétfő-kedden még Palo Altoban maradok Jokinál, megnézem San Francisco-t és a Szilícium-völgyet.
Hamarosan újra jelentkezem, addig is nézegessétek a képeket!
2008. július 27., vasárnap
Do NOT try this at home
Sziasztok!
Érthetetlen módon ma délután elkapott a vágy egy kis snowboardozás iránt. Nem túl sok időbe telt realizálnom, hogy ez most elérhetetlen számomra a texasi nyárban (éppen 38 fok van kinn), így a Youtube-on kezdtem el snowboardos videokat nézni. Kettőt mellékelek, így nem kell annyit írnom, hogy teljen a blog. :P
Nyilvánvalóan egészen "speciális" lelkivilág kell ahhoz, hogy az ember ilyeneket csináljon. Ne próbáljátok ki otthon... :)
Érthetetlen módon ma délután elkapott a vágy egy kis snowboardozás iránt. Nem túl sok időbe telt realizálnom, hogy ez most elérhetetlen számomra a texasi nyárban (éppen 38 fok van kinn), így a Youtube-on kezdtem el snowboardos videokat nézni. Kettőt mellékelek, így nem kell annyit írnom, hogy teljen a blog. :P
Nyilvánvalóan egészen "speciális" lelkivilág kell ahhoz, hogy az ember ilyeneket csináljon. Ne próbáljátok ki otthon... :)
2008. július 23., szerda
Zsuzsi biztos örül
...hogy nem költöttem el 1000+ dollárt egy cserélhető objektíves profi fényképezőgépre, hanem kis nézelődés után, Tamás bátyó tanácsára a Panasonic Lumix TZ4S modell mellett döntöttem. :) Hatalmas szerencsémre több helyen pont akciós a modell, így a korábban kinézett $300 helyett - amit kicsit sokalltam érte - $230-ért tudtam megvenni. Hogy a készlet teljes legyen, vettem egy pótaksit $23-ért, egy 5 év garanciás Samsonite táskát $5(!)-ért, és egy 4GB-os memóriakártyát $25-ért, az egész cucc adókkal együtt így 310 dollárba került. A gép főbb tulajdonságai: 8,1 Megapixel, Leica lencsék, 10x optikai(!) zoom, optikai képstabilizáció, 848x480/30fps videófelvétel. Egész jó kis gép egy magamfajta turistának. :)
Már kezdek hozzászokni, hogy néha nagyon olcsón lehet itt kifogni dolgokat. Vasalót $7-ért vettem, egy GAP vászonnadrágot $17-ért, de egy jó galléros pólót is meg lehet kapni $15-20 között. Az amerikaiak vásárolnak is rendesen, a boltok mindig tele vannak emberekkel...
Hihetetlen ennek az országnak a gazdasági potenciálja. Körülbelül 140,000 katonája harcol Irakban teljes hadfelszereléssel, becslések alapján eddig körülbelül átlagosan évi 100 milliárd dollárt költ a háborúra, és ebből az emberek itt semmit nem éreznek, élik a kényelmes életüket és nézik a hírekben hogyan folynak a harcok.
Bekapcsoltam a TV-t, épp a Deadliest Catch megy a Discovery-n, amiről eszembe jutottak a Stefánia úton sörözős, rákhalászat-nézős esték. :) Bandi, Ákos, ha majd ez a széria is Magyarországra ér, meglátjátok, vajon sikerül-e a minden eddiginél halálosabb vizeken felűlmúlni a korábbi évek fogásait! :))
Egy másik sorozatot is szeretnék a figyelmetekbe ajánlani, hasonlóan épületes, mint az előző. Ebben az alaszkai, jégen autózó kamionosok életét kisérheti figyelemmel az adrenalinra vágyó TV-néző. Természetesen a jég bármikor beszakadhat a kamionosok alatt, akik a legkisebb hibért is az életükkel fizethetnek, eltévedhetnek az örök jég birodalmában, illetve halálra fagyhatnak, ha valamilyen műszaki hiba folytán leáll a kamionjuk! :)
Hihetetlen, itt amerikában miből nem tudnak pénzt csinálni...
Ma tankolni is voltam. Ha a mérési hibáktól eltekintek (pl. az előző tulaj, nem töltötte pont tele a tankot, sokszor álltam járó motorral térképet nézni, telefonálni, stb.), akkor a fogyasztás ~17 mérföld/gallonra jön ki (itt így mérik), ami körülbelül 14l/100km-t jelent. Lehet, hogy nem kéne ennyire sportosan vezetnem, bár nem hiszem, hogy egy 1400 kg-os, 2.4L-es, automata váltós autótól folyamatosan menő légkondival városban sokkal jobbat lehet elvárni. :) Az amerikaiak folyamatosan panaszkodnak, hogy $4-ba kerül egy gallon benzin (jelenlegi árfolyamon kb. 160-170 Ft/l), közben pedig tele vannak az utak pl. ilyen, ilyen és ilyen óriásokkal, sokszor tényleg olyan hatalmas kerekekkel, hogy a küszöb mellmagasságban van. (Érdemes a képeken megnézni az autók méretét a sofőrökhöz képest.) Természetesen ezekben az autókban az esetek több mint 90%-ában egyedül utaznak, a csomagtérben pedig semmi nincs... Az amerikai gyártmányokban már egy VW Bora méretű autóba is minimum hat-, de inkább nyolchengeres motort raknak, így most már az amerikaiak sem veszik őket. Nem csoda, hogy a GM részvényeinek árfolyama 1954-óta nem volt ilyen alacsony, a cég tavaly pl. csak a harmadik negyedévet 1,6 milliárd dolláros veszteséggel zárta. Persze kizártnak tartom, hogy a kormány hagyja bedőlni az USA egyik legnagyobb cégét. Talán még fog egy kicsit lemenni az árfolyam, azután mindenki jól vásároljon be GM részvényekből! ;) (Ennek ráadásul a mostani HUF/USD árfolyam is kifejezetten kedvez...)
Már kezdek hozzászokni, hogy néha nagyon olcsón lehet itt kifogni dolgokat. Vasalót $7-ért vettem, egy GAP vászonnadrágot $17-ért, de egy jó galléros pólót is meg lehet kapni $15-20 között. Az amerikaiak vásárolnak is rendesen, a boltok mindig tele vannak emberekkel...
Hihetetlen ennek az országnak a gazdasági potenciálja. Körülbelül 140,000 katonája harcol Irakban teljes hadfelszereléssel, becslések alapján eddig körülbelül átlagosan évi 100 milliárd dollárt költ a háborúra, és ebből az emberek itt semmit nem éreznek, élik a kényelmes életüket és nézik a hírekben hogyan folynak a harcok.
Bekapcsoltam a TV-t, épp a Deadliest Catch megy a Discovery-n, amiről eszembe jutottak a Stefánia úton sörözős, rákhalászat-nézős esték. :) Bandi, Ákos, ha majd ez a széria is Magyarországra ér, meglátjátok, vajon sikerül-e a minden eddiginél halálosabb vizeken felűlmúlni a korábbi évek fogásait! :))
Egy másik sorozatot is szeretnék a figyelmetekbe ajánlani, hasonlóan épületes, mint az előző. Ebben az alaszkai, jégen autózó kamionosok életét kisérheti figyelemmel az adrenalinra vágyó TV-néző. Természetesen a jég bármikor beszakadhat a kamionosok alatt, akik a legkisebb hibért is az életükkel fizethetnek, eltévedhetnek az örök jég birodalmában, illetve halálra fagyhatnak, ha valamilyen műszaki hiba folytán leáll a kamionjuk! :)
Hihetetlen, itt amerikában miből nem tudnak pénzt csinálni...
Ma tankolni is voltam. Ha a mérési hibáktól eltekintek (pl. az előző tulaj, nem töltötte pont tele a tankot, sokszor álltam járó motorral térképet nézni, telefonálni, stb.), akkor a fogyasztás ~17 mérföld/gallonra jön ki (itt így mérik), ami körülbelül 14l/100km-t jelent. Lehet, hogy nem kéne ennyire sportosan vezetnem, bár nem hiszem, hogy egy 1400 kg-os, 2.4L-es, automata váltós autótól folyamatosan menő légkondival városban sokkal jobbat lehet elvárni. :) Az amerikaiak folyamatosan panaszkodnak, hogy $4-ba kerül egy gallon benzin (jelenlegi árfolyamon kb. 160-170 Ft/l), közben pedig tele vannak az utak pl. ilyen, ilyen és ilyen óriásokkal, sokszor tényleg olyan hatalmas kerekekkel, hogy a küszöb mellmagasságban van. (Érdemes a képeken megnézni az autók méretét a sofőrökhöz képest.) Természetesen ezekben az autókban az esetek több mint 90%-ában egyedül utaznak, a csomagtérben pedig semmi nincs... Az amerikai gyártmányokban már egy VW Bora méretű autóba is minimum hat-, de inkább nyolchengeres motort raknak, így most már az amerikaiak sem veszik őket. Nem csoda, hogy a GM részvényeinek árfolyama 1954-óta nem volt ilyen alacsony, a cég tavaly pl. csak a harmadik negyedévet 1,6 milliárd dolláros veszteséggel zárta. Persze kizártnak tartom, hogy a kormány hagyja bedőlni az USA egyik legnagyobb cégét. Talán még fog egy kicsit lemenni az árfolyam, azután mindenki jól vásároljon be GM részvényekből! ;) (Ennek ráadásul a mostani HUF/USD árfolyam is kifejezetten kedvez...)
2008. július 22., kedd
Újra hétfő; névanomáliák
Sziasztok!
Jól telt a hétvége, tetszett a vízipark. Iszonyú tömeg volt, sokat kellett sorba állni a játékoknál, de mivel többen mentünk mindig beszélgettünk sorbanállás közben, gyorsan telt az idő. Színes volt a társaság: egy brit és egy brazil lány, 2 magyar, egy egy amerikai és egy német fiú alkottuk a csapatot.
A park után elmentünk Dallas belvárosának északi részébe ("Uptown") egy klubba bulizni. Martin (német srác) és Michel (brazil lány) egy gyönyörű lakást bérelnek arrafelé. Szép, rendezett környék, szívesen laknék ilyen helyen. Én vezettem, így nem ittam a többiekkel, nem is buliztam nagyon.
Vezetés közben mindig zavar, hogy egy kétszer három, néhol kétszer négy sávos autópályán hogy lehet 60 mérföld/óra (~96 km/h) a sebességhatár (van ahol csak 45-55!). Teljesen irracionálisnak tűnik annak tükrében, hogy szélesek a sávok, nagy ívben kanyarodnak az utak, mindenki hatalmas, szupererős V6/V8-as, jó állapotban levő autóval közlekedik, ráadásul a távolságok is óriásiak. Konkrétan azért is zavar a dolog, mert szeretnék átugrani New Orleans-ba autóval egyik hétvégén (~520 mérföld), és egyáltalán nem mindegy, hogy 9-10 óra alatt érek oda, vagy tempósan, de biztonságosan 6-7 óra alatt letudom az utazást.
A cégnél úgy néz ki végre tényleg kapok olyan munkát, amibe bekapcsolódhatok. Nagyon kérleltem már a srácokat, hogy adjanak valamit, mert egész nap csak az unalmas doksikat olvasgattam, ami nem csigázott fel annyira gyakorlati alkalmazások nélkül. Már majdnem mindenkivel ismerjük egymást, aki a környékemen ül. Mostanában nem is mondom a teljes keresztnevem senkinek, csak a Szabit használom (S-A-B-I, ejtsd. "Szábi"). :) Aki szeretné, hogy gyermeke külföldön is könnyen boldoguljon, gondolkodjon el mielőtt egy komplikáltabb, hagyományosan magyar névre kereszteli, mert mindennapos problémákat okozhat egy meggondolatlan választással. :)
A Szabolcs név leggyakoribb kiejtési formái eddigi (nem csak amerikai) tapasztalataim alapján: "Szlábos", "Száblos", "Zábols", írásban pedig általában elhagyják, vagy valamilyen érthetetlen oknál fogva "c"-vel helyettesítik benne a "z"-t, így "Sabolcs" illetve "Scabolcs" lesz belőle. Remek időtöltés állandóan lebetűzni a nevet, és ellenőrizni, hogy a hivatalos papírokra helyesen írták-e rá... :)
(Időközben kiderült, hogy egyik kollégámnak van egy magyar ismerőse, akit "Zálten"-nek hívnak! :))
Üdv minden rendszeres olvasónak! :)
Szabi
Jól telt a hétvége, tetszett a vízipark. Iszonyú tömeg volt, sokat kellett sorba állni a játékoknál, de mivel többen mentünk mindig beszélgettünk sorbanállás közben, gyorsan telt az idő. Színes volt a társaság: egy brit és egy brazil lány, 2 magyar, egy egy amerikai és egy német fiú alkottuk a csapatot.
A park után elmentünk Dallas belvárosának északi részébe ("Uptown") egy klubba bulizni. Martin (német srác) és Michel (brazil lány) egy gyönyörű lakást bérelnek arrafelé. Szép, rendezett környék, szívesen laknék ilyen helyen. Én vezettem, így nem ittam a többiekkel, nem is buliztam nagyon.
Vezetés közben mindig zavar, hogy egy kétszer három, néhol kétszer négy sávos autópályán hogy lehet 60 mérföld/óra (~96 km/h) a sebességhatár (van ahol csak 45-55!). Teljesen irracionálisnak tűnik annak tükrében, hogy szélesek a sávok, nagy ívben kanyarodnak az utak, mindenki hatalmas, szupererős V6/V8-as, jó állapotban levő autóval közlekedik, ráadásul a távolságok is óriásiak. Konkrétan azért is zavar a dolog, mert szeretnék átugrani New Orleans-ba autóval egyik hétvégén (~520 mérföld), és egyáltalán nem mindegy, hogy 9-10 óra alatt érek oda, vagy tempósan, de biztonságosan 6-7 óra alatt letudom az utazást.
A cégnél úgy néz ki végre tényleg kapok olyan munkát, amibe bekapcsolódhatok. Nagyon kérleltem már a srácokat, hogy adjanak valamit, mert egész nap csak az unalmas doksikat olvasgattam, ami nem csigázott fel annyira gyakorlati alkalmazások nélkül. Már majdnem mindenkivel ismerjük egymást, aki a környékemen ül. Mostanában nem is mondom a teljes keresztnevem senkinek, csak a Szabit használom (S-A-B-I, ejtsd. "Szábi"). :) Aki szeretné, hogy gyermeke külföldön is könnyen boldoguljon, gondolkodjon el mielőtt egy komplikáltabb, hagyományosan magyar névre kereszteli, mert mindennapos problémákat okozhat egy meggondolatlan választással. :)
A Szabolcs név leggyakoribb kiejtési formái eddigi (nem csak amerikai) tapasztalataim alapján: "Szlábos", "Száblos", "Zábols", írásban pedig általában elhagyják, vagy valamilyen érthetetlen oknál fogva "c"-vel helyettesítik benne a "z"-t, így "Sabolcs" illetve "Scabolcs" lesz belőle. Remek időtöltés állandóan lebetűzni a nevet, és ellenőrizni, hogy a hivatalos papírokra helyesen írták-e rá... :)
(Időközben kiderült, hogy egyik kollégámnak van egy magyar ismerőse, akit "Zálten"-nek hívnak! :))
Üdv minden rendszeres olvasónak! :)
Szabi
2008. július 18., péntek
EDS Experience
Sziasztok!
Csütörtökön találkoztam Andrással, egy EDS-nél dolgozó magyarral, aki egy egyéves vezetőképző programon (EDS Ambassador) van itt Planoban. Körbevitt az EDS marketingközpontjában az EDS Experience nevű előadáson, ami kifejezetten érdekes volt. Hatalmas ez a cég, és a HP-vel való összeolvadás után (ha sikerül), a világ hetedik(!) legnagyobb cége jön létre.
Az előadás profin megtervezett és előadott marketinganyag, melynek legfőbb célja, hogy az üzleti partnerek megnyerését segítse. Ezt persze úgy tűnik van is mivel alátámasztani, nem csak a levegőbe beszélnek.
Az csapat, ahol dolgozom az EDS hatalmas adatközpontjainak hálózatát menedzseli, így a munka 99%-ban technológiai. Ez szép feladat, tekintve, hogy az itteni adatközpont pl. 1 000 000 négyzetláb (kb. 92 000 négyzetméter) területű, telezsúfolva szerverekkel, hálózati eszközökkel, szünetmentes tápegységekkel, az ezeket összekötő kábelrengeteggel és a vezérlőteremmel. A biztonságra hatalmas hangsúlyt fektet a cég, a telepen pl. több különböző forrásból érkezik az áram, elképesztő mennyiségű gázolajat tárolnak a generátorokhoz áramszünet esetére, a belépéshez pedig még a hálózatmérnököknek is rendszeresen indoklással ellátott igényléseket kell leadni. Akinek nincs dolga, nem mehet be. Ez komoly katasztrófatervezésre vall, amire itt szükség is van. Eddigi tapasztalataim alapján sajnos a magyar cégkultúrában ez még egyáltalán nem honosodott meg (még a bankokban sem), így egy komolyabb áramszünet, árvíz, tűzvész a teljes cég tönkremenetelét okozhatja. Van hova fejlődnünk...
A srácok megígérték, hogy levisznek majd egyszer ide, remélem tényleg sikerül lejutni.
Mivel szeretnék az üzleti területek munkájába is belelátni, nézelődöm, hol kapcsolódhatok még be a munkába. Derek, a főnököm is támogat abban, hogy minél többet lássak a cégből, így ezzel várhatóan nem lesz probléma.
Igyekszem olyan helyet találni, ahol komplexebb üzleti elemzéseket és tervezést végeznek. Addig is elkezdem átnézni az idevágó irodalmakat, ne teljen hiába az idő. Egy könyvet már kaptam is, remélem hasznos (és érdekes) lesz elolvasnom. Utána legalább tudok majd miről beszélgetni Ádámmal, ha már kinn lesz Amsterdamban, mint Cisco Associate Systems Engineer aspiráns. :)
Holnap (szombat) reggel indulunk a Six Flags Hurricane Harbor víziparkba Andrással és néhány EDS-es barátjával. Kiváncsian várom, milyen lesz.
Jó hétvégét Nektek!
Szabi
Csütörtökön találkoztam Andrással, egy EDS-nél dolgozó magyarral, aki egy egyéves vezetőképző programon (EDS Ambassador) van itt Planoban. Körbevitt az EDS marketingközpontjában az EDS Experience nevű előadáson, ami kifejezetten érdekes volt. Hatalmas ez a cég, és a HP-vel való összeolvadás után (ha sikerül), a világ hetedik(!) legnagyobb cége jön létre.
Az előadás profin megtervezett és előadott marketinganyag, melynek legfőbb célja, hogy az üzleti partnerek megnyerését segítse. Ezt persze úgy tűnik van is mivel alátámasztani, nem csak a levegőbe beszélnek.
Az csapat, ahol dolgozom az EDS hatalmas adatközpontjainak hálózatát menedzseli, így a munka 99%-ban technológiai. Ez szép feladat, tekintve, hogy az itteni adatközpont pl. 1 000 000 négyzetláb (kb. 92 000 négyzetméter) területű, telezsúfolva szerverekkel, hálózati eszközökkel, szünetmentes tápegységekkel, az ezeket összekötő kábelrengeteggel és a vezérlőteremmel. A biztonságra hatalmas hangsúlyt fektet a cég, a telepen pl. több különböző forrásból érkezik az áram, elképesztő mennyiségű gázolajat tárolnak a generátorokhoz áramszünet esetére, a belépéshez pedig még a hálózatmérnököknek is rendszeresen indoklással ellátott igényléseket kell leadni. Akinek nincs dolga, nem mehet be. Ez komoly katasztrófatervezésre vall, amire itt szükség is van. Eddigi tapasztalataim alapján sajnos a magyar cégkultúrában ez még egyáltalán nem honosodott meg (még a bankokban sem), így egy komolyabb áramszünet, árvíz, tűzvész a teljes cég tönkremenetelét okozhatja. Van hova fejlődnünk...
A srácok megígérték, hogy levisznek majd egyszer ide, remélem tényleg sikerül lejutni.
Mivel szeretnék az üzleti területek munkájába is belelátni, nézelődöm, hol kapcsolódhatok még be a munkába. Derek, a főnököm is támogat abban, hogy minél többet lássak a cégből, így ezzel várhatóan nem lesz probléma.
Igyekszem olyan helyet találni, ahol komplexebb üzleti elemzéseket és tervezést végeznek. Addig is elkezdem átnézni az idevágó irodalmakat, ne teljen hiába az idő. Egy könyvet már kaptam is, remélem hasznos (és érdekes) lesz elolvasnom. Utána legalább tudok majd miről beszélgetni Ádámmal, ha már kinn lesz Amsterdamban, mint Cisco Associate Systems Engineer aspiráns. :)
Holnap (szombat) reggel indulunk a Six Flags Hurricane Harbor víziparkba Andrással és néhány EDS-es barátjával. Kiváncsian várom, milyen lesz.
Jó hétvégét Nektek!
Szabi
2008. július 16., szerda
Kolonics György elhunyt
Hihetetlen. :(
Volt egy srác a vízilabdacsapatban, akivel hasonló történt egyik edzésünkön. Nehéz elfogadni, hogy tökéletes kondícióban levő emberekkel ilyen előfordulhat....
Volt egy srác a vízilabdacsapatban, akivel hasonló történt egyik edzésünkön. Nehéz elfogadni, hogy tökéletes kondícióban levő emberekkel ilyen előfordulhat....
2008. július 15., kedd
Megvan a saját autóm!
Sziasztok!
Tegnap megkötöttem a biztosítást, ma pedig Dallasban átírattam az autót a nevemre.
_rendszamnelkul.jpg)
Már alig vártam, hogy megnézzem milyen névnapok vannak ma, hogy a szokásoknak megfelelően megkeresztelhessem. A Wikipédia által felsorolt névnapok közül természetesen a Stellára esett a választásom. :)
.jpg)
A keresztelőről eszembejutottak a schönherzes években a koliban nevelt halaink: Poisson, Laplace, Maxwell, Fourier, és persze az algaevők: Marshall és Keynes... :)
.jpg)
Stella egyébként egy '99-es 2.4L-es, 4 hengeres Mitsubishi Galant. (Az itteni normák alapján ez egy kis motorú "gas saver" :)). Eddig 132,500 mérföldet tett meg az Egyesült Államok útjain, légkondija jól működik, elektromos ablakkal, szervokormánnyal, CD-s rádióval, tempomattal és hatalmas belső térrel rendelkezik. Nekem mindössze a fautánzatú műanyagelemek nem tetszenek beltérben. (De azok nagyon nem. :)) Eddigi tulajdonosai szemmel láthatóan vigyáztak rá, a karosszéria, a gumik, kárpit, stb. nagyon szép állapotban vannak. Mindössze két festékleverődés van az első és a hátsó lökhárítón.
.jpg)
Előző tulajdonosa, egy (nagyon szimpatikus) indiai srác 2800 dollárért hírdette a Craigslist-en, de miután elmondtam neki, hogy én csak egy szegény kelet-európai ösztöndíjas vagyok itt az USA-ban, sikerült 2500 dollárra lealkudnom az árat. A srác rendes volt, az átírásig még elvitte az autót olajcserére, így azzal sem lesz a közeljövőben gondom. A végére egész összehaverkodtunk, s még akart visszaadni a vételárból 30-40 dollárt, mert amikor elvitte az autót még egy utolsó külső-belső tisztításra az átadás előtt, a takarítók megütötték a bal oldali tükröt, és a tokja kicsit "meglazult" (észrevehetetlen). Ezt már én nem hagytam (önérzet vagy hülyeség?), így végül csak egy szendvicsre hívott meg, amikor elvittem a munkahelyéhez.
Az átírás mindössze 15 percbe telt (a várakozást nem számítva). Az ügyintéző hölgy ajánlotta, hogy ne az eddigi rendszámot használjam tovább (nehogy valami régebbi szabálytalanság miatt engem találjanak meg), hanem igényeljek újat. Mondtam, hogy azért akartam megtartani a régit, mert szeretném már mától használni az autót. Kicsit értetlenül nézett rám, azután előhúzta a fiókból az új rendszámokat az ablakra ragasztandó regisztrációt igazoló matricával, beregisztrált a gépen, és már mehettem is. Ez igen! Minden tisztelet az itteni ügyfélközpontú közigazgatásnak! (Csak el ne kiabáljam. :))
Lloyd, aki a cégnél a szárnyai alá akar venni, összehívott egy megbeszélést reggelre, ahol átnézzük, hova tudok bekapcsolódni a futó projektekbe. Jobb, ha hamarosan lefekszem aludni... Nektek szép napot!
.jpg)
(A képek változatlanul a telefonommal készültek, azért ilyen gyenge minőségűek.)
Tegnap megkötöttem a biztosítást, ma pedig Dallasban átírattam az autót a nevemre.
_rendszamnelkul.jpg)
Már alig vártam, hogy megnézzem milyen névnapok vannak ma, hogy a szokásoknak megfelelően megkeresztelhessem. A Wikipédia által felsorolt névnapok közül természetesen a Stellára esett a választásom. :)
.jpg)
A keresztelőről eszembejutottak a schönherzes években a koliban nevelt halaink: Poisson, Laplace, Maxwell, Fourier, és persze az algaevők: Marshall és Keynes... :)
.jpg)
Stella egyébként egy '99-es 2.4L-es, 4 hengeres Mitsubishi Galant. (Az itteni normák alapján ez egy kis motorú "gas saver" :)). Eddig 132,500 mérföldet tett meg az Egyesült Államok útjain, légkondija jól működik, elektromos ablakkal, szervokormánnyal, CD-s rádióval, tempomattal és hatalmas belső térrel rendelkezik. Nekem mindössze a fautánzatú műanyagelemek nem tetszenek beltérben. (De azok nagyon nem. :)) Eddigi tulajdonosai szemmel láthatóan vigyáztak rá, a karosszéria, a gumik, kárpit, stb. nagyon szép állapotban vannak. Mindössze két festékleverődés van az első és a hátsó lökhárítón.
.jpg)
Előző tulajdonosa, egy (nagyon szimpatikus) indiai srác 2800 dollárért hírdette a Craigslist-en, de miután elmondtam neki, hogy én csak egy szegény kelet-európai ösztöndíjas vagyok itt az USA-ban, sikerült 2500 dollárra lealkudnom az árat. A srác rendes volt, az átírásig még elvitte az autót olajcserére, így azzal sem lesz a közeljövőben gondom. A végére egész összehaverkodtunk, s még akart visszaadni a vételárból 30-40 dollárt, mert amikor elvitte az autót még egy utolsó külső-belső tisztításra az átadás előtt, a takarítók megütötték a bal oldali tükröt, és a tokja kicsit "meglazult" (észrevehetetlen). Ezt már én nem hagytam (önérzet vagy hülyeség?), így végül csak egy szendvicsre hívott meg, amikor elvittem a munkahelyéhez.
Az átírás mindössze 15 percbe telt (a várakozást nem számítva). Az ügyintéző hölgy ajánlotta, hogy ne az eddigi rendszámot használjam tovább (nehogy valami régebbi szabálytalanság miatt engem találjanak meg), hanem igényeljek újat. Mondtam, hogy azért akartam megtartani a régit, mert szeretném már mától használni az autót. Kicsit értetlenül nézett rám, azután előhúzta a fiókból az új rendszámokat az ablakra ragasztandó regisztrációt igazoló matricával, beregisztrált a gépen, és már mehettem is. Ez igen! Minden tisztelet az itteni ügyfélközpontú közigazgatásnak! (Csak el ne kiabáljam. :))
Lloyd, aki a cégnél a szárnyai alá akar venni, összehívott egy megbeszélést reggelre, ahol átnézzük, hova tudok bekapcsolódni a futó projektekbe. Jobb, ha hamarosan lefekszem aludni... Nektek szép napot!
.jpg)
(A képek változatlanul a telefonommal készültek, azért ilyen gyenge minőségűek.)2008. július 14., hétfő
Térkép
Most már van térképem is a Goole Maps-en, ahová mindig fel fogom tenni a fontosabb helyszineket.
Kattintsatok a Nagyobb térképre váltásra, igy könnyebben meg tudjátok nézni bejelölt helyeket!
Kattintsatok a Nagyobb térképre váltásra, igy könnyebben meg tudjátok nézni bejelölt helyeket!
2008. július 13., vasárnap
Kezdődik! Kezdődik!
Sziasztok!
Úgy tűnik végre beállnak a dolgok itt kinn a normális kerékvágásba, lett netem is a motelben ahol átmenetileg lakom, így végre belekezdek a blogolásba. Fényképezőgépem egyelőre nincs, így csak száraz szöveggel foglak titeket untatni.
Az első bejegyzés hosszú lesz, de ígérem a jövőben nem írok sokat. :)
Június 30-án Prágán és Atlantán keresztül szerencsésen megérkeztem a Dallas-Fort Worth nemzetközi repülőtérre, hogy a következő 6 hónapot az Electronic Data Systems-nél (EDS) töltsem a network engineering csapat tagjaként a Hungarian American Enterprise Scholarship Fund (HAESF) által finanszírozott ösztöndíjprogram keretében. Kicsit nyúzott voltam a 26 órás utazástól, így az sem csigázott fel, hogy az Atlantában saját kezűleg újrafeladott csomagom lemaradt a gépről amire átszálltam. Zsuzsi tanácsára szerencsére előre felkészültem erre a lehetőségre, így volt a kézipoggyászomban másnapi ruha.
Megérkezésemkor persze minden nagyon idegen volt, s csak sok kérdezősködés és körbe-körbe mászkálás után találtam meg a shuttle buszt, amin a céges kapcsolattartóm, Jody foglalt nekem helyet, hogy elvigyen a hotelbe, ahol az első három éjszakámat töltöttem. (A csomag még aznap éjjel megérkezett és kihozták szállodába.)
Az első napok hosszútávú szállás keresésével, telefonálgatással, adminisztrációval és egy drogteszttel teltek, mely minden EDS alkalmazott számára kötelező. A vizsgálatot eredetileg levágott hajtincseken hajtják végre, de látva hogy nem vagyok nagyhajú, rajtam megkönyörült a nővérke, így csak a mellszőrzetem egy része esett áldozatul a vizsgálatnak. :))
A cégnél mindenki nagyon segítőkész volt. Egy egész csapat dolgozott azon, hogy a legmegfelelőbb szállást találjuk meg, és hogy segítsenek autót keresni. Szállást sikerült is találni (egy hónapig egy motelben, utána egy bérelt szobában), autót viszont még nem, így béreltem egyet amivel tudok közlekedni, amíg nem találok magamnak sajátot.
A második hét ismét adminisztrációval, és autókereséssel telt. A cégnél a főnökömnek, a HR-nek és nekem is rengeteg papírt kellett kitölteni a felvételi folyamat részeként, ehhez csatolják a drogteszt eredményét, valamint a cég lefolytat egy background check-et, hogy meggyőződjenek róla, biztosan nem vagyok bűnöző. Azóta szerencsére már kiderült, hogy nem vagyok az. :)
Mióta megkaptam a céges belépőkártyámat nagyságrendekkel könnyebb lett az életem a cégnél. Eddig, ha be akartam jutni, mindig le kellett betűznöm a nevem a sorompónál a kaputelefonba (a magyar nevek külföldi használatáról talán írok majd egy külön bejegyzést :)), majd megvárnom, míg a főnököm vagy Jody keresztülballag a campus-on, és felvesz a recepción. (Plusz épületen belül is csak velük tudtam közlekedni.)
A főnököm, Derek nagyon szimpatikus ember. Ötven körüli háromgyerekes családapa, van egy magyar vizslája is. Rugalmasnak tűnik, hogy olyan munkát találjon nekem, ami érdekel és sokat tudok belőle tanulni. Ígérni persze könnyű, remélem valóban így is lesz majd.
_lifetimefitness.jpg)
Life Time Fitness (Egyelőre ezt a fehér Dodge Avengert bérlem)
Szabadidőmben a helyi Life Time Fitness-be járok futni és úszni. Hatalmas komplexum, fedett és szabadtéri úszomedencékkel, a vízimentők pedig igazi Baywatch lányok (nem pedig Ákos-Bandi-Domi-Tádé féle kelet-európai idénymunkások ;)).
Nem akarom elkiabálni, de úgy tűnik sikerült egy jó autót is találni. Ha sikerül az adminisztráció végére járni és lesz gépem is, szentelek neki egy bekezdést.
Remélem jól megy a sorotok otthon! Írjatok, ha valami izgalmas történik, nehogy lemaradjak! ;)
Üdv,
Szabi
Úgy tűnik végre beállnak a dolgok itt kinn a normális kerékvágásba, lett netem is a motelben ahol átmenetileg lakom, így végre belekezdek a blogolásba. Fényképezőgépem egyelőre nincs, így csak száraz szöveggel foglak titeket untatni.
Az első bejegyzés hosszú lesz, de ígérem a jövőben nem írok sokat. :)
Június 30-án Prágán és Atlantán keresztül szerencsésen megérkeztem a Dallas-Fort Worth nemzetközi repülőtérre, hogy a következő 6 hónapot az Electronic Data Systems-nél (EDS) töltsem a network engineering csapat tagjaként a Hungarian American Enterprise Scholarship Fund (HAESF) által finanszírozott ösztöndíjprogram keretében. Kicsit nyúzott voltam a 26 órás utazástól, így az sem csigázott fel, hogy az Atlantában saját kezűleg újrafeladott csomagom lemaradt a gépről amire átszálltam. Zsuzsi tanácsára szerencsére előre felkészültem erre a lehetőségre, így volt a kézipoggyászomban másnapi ruha.
Megérkezésemkor persze minden nagyon idegen volt, s csak sok kérdezősködés és körbe-körbe mászkálás után találtam meg a shuttle buszt, amin a céges kapcsolattartóm, Jody foglalt nekem helyet, hogy elvigyen a hotelbe, ahol az első három éjszakámat töltöttem. (A csomag még aznap éjjel megérkezett és kihozták szállodába.)
Az első napok hosszútávú szállás keresésével, telefonálgatással, adminisztrációval és egy drogteszttel teltek, mely minden EDS alkalmazott számára kötelező. A vizsgálatot eredetileg levágott hajtincseken hajtják végre, de látva hogy nem vagyok nagyhajú, rajtam megkönyörült a nővérke, így csak a mellszőrzetem egy része esett áldozatul a vizsgálatnak. :))
A cégnél mindenki nagyon segítőkész volt. Egy egész csapat dolgozott azon, hogy a legmegfelelőbb szállást találjuk meg, és hogy segítsenek autót keresni. Szállást sikerült is találni (egy hónapig egy motelben, utána egy bérelt szobában), autót viszont még nem, így béreltem egyet amivel tudok közlekedni, amíg nem találok magamnak sajátot.
A második hét ismét adminisztrációval, és autókereséssel telt. A cégnél a főnökömnek, a HR-nek és nekem is rengeteg papírt kellett kitölteni a felvételi folyamat részeként, ehhez csatolják a drogteszt eredményét, valamint a cég lefolytat egy background check-et, hogy meggyőződjenek róla, biztosan nem vagyok bűnöző. Azóta szerencsére már kiderült, hogy nem vagyok az. :)
Mióta megkaptam a céges belépőkártyámat nagyságrendekkel könnyebb lett az életem a cégnél. Eddig, ha be akartam jutni, mindig le kellett betűznöm a nevem a sorompónál a kaputelefonba (a magyar nevek külföldi használatáról talán írok majd egy külön bejegyzést :)), majd megvárnom, míg a főnököm vagy Jody keresztülballag a campus-on, és felvesz a recepción. (Plusz épületen belül is csak velük tudtam közlekedni.)
A főnököm, Derek nagyon szimpatikus ember. Ötven körüli háromgyerekes családapa, van egy magyar vizslája is. Rugalmasnak tűnik, hogy olyan munkát találjon nekem, ami érdekel és sokat tudok belőle tanulni. Ígérni persze könnyű, remélem valóban így is lesz majd.
Life Time Fitness (Egyelőre ezt a fehér Dodge Avengert bérlem)Nem akarom elkiabálni, de úgy tűnik sikerült egy jó autót is találni. Ha sikerül az adminisztráció végére járni és lesz gépem is, szentelek neki egy bekezdést.
Remélem jól megy a sorotok otthon! Írjatok, ha valami izgalmas történik, nehogy lemaradjak! ;)
Üdv,
Szabi
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
