New York

Két hete jártunk NY-ban Ákossal, Petivel és Ferivel (aki ott lakik), hogy egyrészt megkóstoljuk a Brooklyn Lager sört, másrészt kulturálisan is fejlődjünk kicsit. Nagyon vártam már az utat, de nemcsak ezért esett rosszul, hogy végig beteg voltam. :)

Nem akarom hosszúra nyújtani a történetet, de NY-ba mindenkinek ajánlom az utazást. Nagyon szép, jó hangulatú város, sok-sok látnivalóval amiket a filmekből már mindenki ismer. Megnéztük a Szabadság Szobrot, a Modern Művészetek Múzeumát, a Guggenheim Múzeumot, a Metropolitan Múzeumot, a Central Parkot, a Wall street környékét, a Bevándorlási múzeumot és még sok-sok egyéb látnivalót.

A szabadság szoborhoz kompon mentünk ki, és számomra meglepetés volt, hogy nem is olyan nagy cserébe a szigetről ahol van, nagyon jó képeket lehet készíteni a felhőkarcolókról. A komp ami kivisz a szoborhoz visszafelé megáll egy másik szigeten is, ahol anno a hajóval érkező bevándorlókat fogadták és rakták karanténba mielőtt továbbutaztak az USA többi részébe. Itt működik a bevándorlási múzeum, ahol érdekes adatokat lehet megtudni a témával kapcsolatban.

A Metropolitan és a Guggenheim múzeumot azt hiszem nem kell bemutatnom senkinek. Nagyon nagyon élveztem a látogatásukat, viszont csak a Metropolitan végignézésére rá lehet szánni egy hetet, így az ott töltött 3 óra csak bemelegítésnek volt jó, még mindenképp vissza fogok oda menni.

A Wall street környékén nem volt túl nagy nyüzsgés hétvégén, így nem tudtuk megkérdezni a bankárokat, hogy mi a véleményük a pénzügyi válságról. Készítettem viszont fényképet az utcán járőröző gépfegyveres őrökről, amint egy kiránduló osztállyal beszélgetnek arról, hogy melyek voltak a legjobb bankrablós filmek amiket eddig láttak. :)

A fényképeket hamarosan kiválogatom és feltöltöm, s akkor lehet klikkelni!

Addig is jó szórakozást a Kispál klipphez, amit Gergő ajánlott a figyelmembe épp az előbb:



S ráadásként itt van két video a NemEZ zenekartól akiket tavaly tavasszal hallottunk először Zsuzsival:

And...We are back!

Dallas-ból New York-on keresztül utaztam Budapestre, s igyekeztem aludni az úton, hogy délelőtt ha megérkezem a lehetőségekhez mérten frissen vágjak neki első magyarországi napomnak.

A repülőn sikerült elérnem, hogy a vészkijárathoz kapjak egy ablak melletti, tágas helyet. Útitársammal egy szlovák sráccal összehaverkodtunk, beszélgettünk, s gyorsan telt az út. Mondta, hogy ő az ilyen hosszú utakon mindig altatót vesz be, s próbált erre rávenni engem is. Nem éltem a lehetőséggel, s jobban is jártam. Nem altatót, hanem Xanax-ot vett be, ami egy erős antidepresszáns, és csak receptre kapható. Annyira készen volt tőle, hogy először a vacsoráját borította ki, majd - miután félúton bedobott még egy tablettát - később a reggelijét is. :)

Az ünnepek gyorsan elteltek, a három hét alatt kb. 2000 kilométert utaztunk Zsuzsival, ami nagyon fárasztó volt.
Mivel az eredeti vízumom csak hat hónapra szólt, karácsony előtt még volt egy köröm az amerikai nagykövetségen, hogy újat igényeljek. Szerencsére gyorsan sikerült túlesni a formaságokon és ezzel utána már nem kellett foglalkoznom.

A frankfurti repülőtéren

Január 7-én indultam vissza az USA-ba, ahol ezúttal Boston volt az úticél. Különböző barátoktól és ismerősöktől már rengeteg elrettentő történetet hallottam arról, hogy a Lufthansa légi utas kísérői nem épp a legszebbek, de szerencsére ez nem igazolódott be az úton. :) Franfurton keresztül repültünk Bostonba, minden fennakadás nélkül.

Welcome to New England

Érkezésemkor rengeteget segített Ági és Pali, akiknél az első napokban laktam, amíg kerestem saját otthonomat. Ők orvosként kutatnak itt egy évig, s bár sokat dolgoznak a majdnem minden estére kitaláltunk valami programot, így megismerkedtem kicsit a környékkel. (10 nap alatt még hangversenyen és kutyát sétáltatni is voltunk. :))

Bostoni építészet

Azóta megismerkedtem még két ösztöndíjassal, akik itt dolgoznak. Marcell szintén orvos, emlőrák-kutatással foglalkozik, Péter pedig biológus Szegedről és egy biotech cégnél kutat. (Néha nehéz bekapcsolódnom a közös beszélgetésekbe amikor rajtam kívül mindenki otthonosan mozog a liposzómák és béta-sejtek világában. :))

Kertes házak Cambridge-ben

Múlt hétvégén itt volt Ákos, aki a szomszédos Maine állambeli Portland-ben dolgozik egy pénzügyi cégnél szintén HAESF színekben. Péterrel és vele voltunk szétnézni a városban. Bejártuk a város nevezetességeit bemutató Freedom trail jó részét. Nagyon jó érzés volt megtudni, hogy a pénzügyi negyedben (a Liberty square-en) van egy '56-os emlékmű. Készítettem is róla néhány fényképet, megtaláljátok őket a galériában.

"Commemorate those who never surrendered"

A munkahelyemről egyelőre még nem tudok sokat mondani, elég kicsi cégről van szó. Másfél éve indult, most nyolcan dolgozunk benne. A két alapító nagyon benne van az innováció menedzsmentben, én egyelőre próbálkozom megtalálni az módszereket, hogy a lehető legtöbbet lássak ebből.

Haymarket, Boston belváros

A Bostonban és Cambridgben készült képeket megtaláljátok itt.