Jó ideje nem írtam már a blogon, s a legutóbbi bejegyzés óta annyi minden történt, hogy egyrészt nem tudom hogy kezdjem, másrészt pedig szükségszerűen kihagyok néhány részt a beszámolókból...
Időközben úgy néz ki, az amerikaik megválasztották az Egyesült Államok első afro-amerikai elnökét Barack Obama személyében. Azt hiszem - és ezt a hírtévék beszámolói is megerősítik - hogy ennek a világ nagyobbik fele örül. Vicces lett volna, ha McCain és Palin kerülnek a Fehér Házba, aki követte az elnökválasztást, sejti miért. (Bár ha jobban belegondolunk, már Bush-t is megválasztották kétszer...)
Az én történetem azonban ott folytatódik, hogy szeptemberben itt voltak András barátai és testvére, én pedig csatlakoztam hozzájuk megnézni az egykori híres marhavásár területét ami
Fort Worth Stockyards néven ismert. Itt egykor napi több mint egymillió marha cserélt gazdát, de már nem üzemel és a nemzeti örökség részeként turista-attrakció lett belőle. Nagyon érdekes látni az igazi western kultúrát.
Igazából semmi extra nincs benne, de valahogy mégis magával ragadja az embert a vadnyugat érzése. Itt ettünk egy jó steak-et (mi mást?! :)), majd elindultunk haza.
A következő említést érdemlő esemény a helyi
Six Flags vidámparkban töltött nap volt, ami szintén fantasztikus élmény volt. Olyan "játékokra" (fordítsuk most így a "ride" kifejezést) ültem fel, amelyekre először nem gondoltam volna, hogy ki merem próbálni. Néha azért kellett Andrásék bíztatása, de hihetetlenül jól éreztem magam... :) Igazából mindenre felültünk, amire érdemes. Ha megnézitek a park honlapját, kaphattok ezekből egy kis ízelítőt.
A Superman-en például egy torony tetejére lőnek fel, majd szabadesésben leejtenek 32 emelet magasból úgy, hogy közben a levegőben lógsz egy székben. A másik kedvencem a Titan hullámvasút lett, ami 25 emelet magasra visz fel, hogy különböző hurkokon összevissza megforgatva 85 mérföld/h-ra (135 km/h) gyorsítva dobja meg egy kicsit az adrenalin szintet. :)
Itt András barátja, Sanyi készített képeket. Ezekhez sajnos még nem sikerült hozzájutnom, de amint meglesznek, felteszek néhányat.
A következő kalandom Washington DC volt, ahol Balázst látogattam meg, és megnéztem a várost. A texasi préri után egyből megragadott, hogy minden zöld körülöttem. :) A város is tetszett, bár meglepően kisvárosias hangulata van, ahhoz képest, hogy egy ekkora ország fővárosa... Balázzsal megnéztük az összes fontosabb emlékművet (aki volt már Washingtonban, tudja, hogy van jópár :)) és voltunk a nemzeti levéltárban (National Archives) ahol megtekinthető többek között az amerikai alkotmány és a függetlenségi nyilatkozat is.
Itt sikerült összefutnunk
Tomiékkal, akik nagyon rohantak, ezért csak kb. fél órát beszélgettünk az autóban ülve. Másnap folytattuk a nézelődést, és természetesen készült néhány sablon kép a Fehér Ház előtt is, ami minden washingtoni turistának van. :) A washingtoni chinatown nekem kicsit csalódás volt, nem is igazi chinatown épületek vannak ott, és a legtöbb ember akit láttunk latino, vagy indiai volt... A hétvége nagyon rövidnek bizonyult, természetesen nem jutott mindenre idő, de majd legközelebb ha arra járok... ;) (Ja, és voltunk egy repülő és űrrepülő múzeumban is, de ezt már nem is részletezem...)
A washingtoni túra után 2 napot kellett még dolgoznom hétfőn és kedden, hogy szerdán már indulhassak is a HAESF field tripre San Franciscoba. Ezt már nagyon vártam, egyrészt hogy megismerjem végre a többi ösztöndíjast is, másrészt azért, mert szombatig tartott a hivatalos program, és a két Balázzsal mi elhatároztuk, hogy vasárnap és hétfőn megnézzük Seattle-t és a környékét, majd onnan repülünk vissza dolgozni.
A field trip témája a zöld energia volt, és három céget látogattunk (volna) meg, hogy előadásokat hallgassunk a témáról. Az első a
Pacific Gas & Electric (PG&E) Company közüzemi szolgáltató, a második a napelemes erőműveket fejlesztő
BrightSource Energy volt, a harmadik pedig a zöld média képviseletében a Greentech Media lett volna, de itt sajnos nem jött össze a találkozó. A két megtartott előadás nagyon érdekes és gondolatébresztő volt. Két nagyon intelligens ember tartotta őket, élmény volt figyelni mind a szakmai tudásukat, mind az emberi tulajdonságaikat, hogy mennyire motiváltak és mennyire energikusan, céltudatosan végzik a munkájukat. (Közben kiderült, hogy a BrightSource vezérigazgatójának a felesége magyar, és valószínűleg ezért fogadott minket...)
A hivatalos programokon kívül várost néztünk, rengeteg jó étteremben ettünk, és megnéztük Oakland-ben a Chabbot Space Centert. Ez kicsit melléfogás volt, mert inkább 8-12 éves gyerekeknek szólt a kiállítás, de azért (hasznosan) elütöttük az időt. :)
San Francisco még mindig nagyon tetszik, így, hogy már ismertem a belvárost még sokkal jobban élveztem a városban barangolást, és persze a Golden Gate Bridge-et is újra megnéztük. Ezúttal gyönyörű napsütéses idő volt a hídon, így sokkal látványosabb volt onnan szétnézni.
A field trip egy egész napos bortúrával zárult Kalifornia híres borvidékén, Napa Valley-ben. Itt többek között egy Mumm pincészetben is jártunk pezsgőt kostolni, és kipihentük az előző napok "fáradalmait". :)
Hogy én is hozzájáruljak egy kicsit a "a világon minden fontos dologban a magyarok keze van" (hamis) illúziójához, itt jegyzem meg, hogy a Kaliforniai borászkodás beindításában nagy szerepet játszott egy bizonyos
Haraszthy Ágoston, akit ezért a kaliforniai borászat atyjaként tisztelnek, és minden tour guide megemlékezik róla. :)
Ez a nap gyorsan eltelt, így másnap hajnalban indulhattunk is a reptérre egy indiainak kinéző taxis segítségével. Kicsit meglepődtem, mikor láttam hogy a hibrid Honda Civic taxijában majdnem 300.000 mérföld (kb. 450.000 km) van. Azt hiszem nekem ez jobb reklám, mint bármi amit a tévében/autós újságban látok. :)
A repülőre felszállva végigaludtam az utat, hogy Seattle-be kipihenten érkezzem. Sokféleképpen elképzeltem már ezt a várost, nagyon sokat hallottam róla régebben (ide kötődik ugyebár a Nirvana, a Pearl Jam, a Soundgarden, és stílus számos más képviselője). Nos, maga a város nem egy különleges hely, elég komoly iparterületek vannak az egész óceánparton, és az épületek sem annyira szépek. Az egésznek mégis van egy jellegzetes, nyugodt (eng.: easygoing, laid back), kicsit hippis hangulata.
A városban található a Boeing gyár központja, ami mellett egy
repülőgép múzeum is van, melyet természetesen meglátogattunk. A kiállított gépek közül a két legérdekesebb a British Airways egyik Concorde-ja volt, a másik pedig a SAM 970 kódjelű Boeing 707, mely kb. 1959 és 1977 között állt Air Force One-ként az amerikai elnökök szolgálatában. Ezekre fel is lehetett menni, készítettem is néhány képet, melyek természetesen nem adják vissza a hely hangulatát. :)
A gép érdekessége, hogy ezzel szállították haza Magyarországra a magyar szent koronát az amerikaiak.
Seattle-ben a másik fontos látnivaló a Space Needle, melyre jó turistaként szintén felmentünk. :) Innen gyönyörű kilátás nyílik a városra, és az Elliott Bay-re. Sajnos a gépem nem alkalmas éjszakai képek készítésére, pedig lőttem volna párat a kivilágított városról.
Washington állam egyébként remek természeti adottságokkal rendelkezik, leszámítva hogy állandóan esik az eső. :) Minden szép zöld és hegyek is akadnak a környéken. Seattle-i túránk második napján reggeli után elindultunk, hogy felfedezzük a közelben levő Snoqualmie városkát, mely a hasonló nevű tévésorozat révén Twin Peaks-ként vált ismertté.
A városka elég természetközeli, szép nyugodt életet lehet ott élni. :) Az utakon és a környező erdőkben sétálgatva teljesen Skandinávia ugrott be nekem, s erre még a hasonló időjárás is rátett egy lapáttal.
Nagyon nagyon mozgalmas napok voltak ezek, így azóta nem is bánom, hogy visszatértek az átlagos hétköznapok. A cégnél nem sok újdonság van azon kívül, hogy folyik a HP és az EDS szervezet összefésülése, így várhatóan jó pár embert elküldenek a cégtől.
Én éppen azon vagyok, hogy meghosszabbítsam az itt tartózkodásomat, és januárban visszajöjjek még néhány hónapra, de ehhez nagyon sok emberrel, nagyon sokszor kell még beszélnem, mire kiderülnek az erre vonatkozó irányelvek. Jelenleg ugyanis létszámstop van a cégnél, s nem lehet új munkatársakat felvenni. Azzal próbálkozom mégis boldogulni, hogy egyrészt én most is itt vagyok, tehát nem számítanék új embernek, másrészt csak gyakornoki pozícióban vagyok, ezt pedig csak nem szüntetik meg...
Amint lesznek új hírek, írok! (Vagy "kicsit" később... :P)
Nézegessétek a képeket, hamarosan lesznek képaláírások is!
.jpg)
