Kezdődik! Kezdődik!

Sziasztok!

Úgy tűnik végre beállnak a dolgok itt kinn a normális kerékvágásba, lett netem is a motelben ahol átmenetileg lakom, így végre belekezdek a blogolásba. Fényképezőgépem egyelőre nincs, így csak száraz szöveggel foglak titeket untatni.

Az első bejegyzés hosszú lesz, de ígérem a jövőben nem írok sokat. :)



Június 30-án Prágán és Atlantán keresztül szerencsésen megérkeztem a Dallas-Fort Worth nemzetközi repülőtérre, hogy a következő 6 hónapot az Electronic Data Systems-nél (EDS) töltsem a network engineering csapat tagjaként a Hungarian American Enterprise Scholarship Fund (HAESF) által finanszírozott ösztöndíjprogram keretében. Kicsit nyúzott voltam a 26 órás utazástól, így az sem csigázott fel, hogy az Atlantában saját kezűleg újrafeladott csomagom lemaradt a gépről amire átszálltam. Zsuzsi tanácsára szerencsére előre felkészültem erre a lehetőségre, így volt a kézipoggyászomban másnapi ruha.

Megérkezésemkor persze minden nagyon idegen volt, s csak sok kérdezősködés és körbe-körbe mászkálás után találtam meg a shuttle buszt, amin a céges kapcsolattartóm, Jody foglalt nekem helyet, hogy elvigyen a hotelbe, ahol az első három éjszakámat töltöttem. (A csomag még aznap éjjel megérkezett és kihozták szállodába.)

Az első napok hosszútávú szállás keresésével, telefonálgatással, adminisztrációval és egy drogteszttel teltek, mely minden EDS alkalmazott számára kötelező. A vizsgálatot eredetileg levágott hajtincseken hajtják végre, de látva hogy nem vagyok nagyhajú, rajtam megkönyörült a nővérke, így csak a mellszőrzetem egy része esett áldozatul a vizsgálatnak. :))

A cégnél mindenki nagyon segítőkész volt. Egy egész csapat dolgozott azon, hogy a legmegfelelőbb szállást találjuk meg, és hogy segítsenek autót keresni. Szállást sikerült is találni (egy hónapig egy motelben, utána egy bérelt szobában), autót viszont még nem, így béreltem egyet amivel tudok közlekedni, amíg nem találok magamnak sajátot.

A második hét ismét adminisztrációval, és autókereséssel telt. A cégnél a főnökömnek, a HR-nek és nekem is rengeteg papírt kellett kitölteni a felvételi folyamat részeként, ehhez csatolják a drogteszt eredményét, valamint a cég lefolytat egy background check-et, hogy meggyőződjenek róla, biztosan nem vagyok bűnöző. Azóta szerencsére már kiderült, hogy nem vagyok az. :)

Mióta megkaptam a céges belépőkártyámat nagyságrendekkel könnyebb lett az életem a cégnél. Eddig, ha be akartam jutni, mindig le kellett betűznöm a nevem a sorompónál a kaputelefonba (a magyar nevek külföldi használatáról talán írok majd egy külön bejegyzést :)), majd megvárnom, míg a főnököm vagy Jody keresztülballag a campus-on, és felvesz a recepción. (Plusz épületen belül is csak velük tudtam közlekedni.)

A főnököm, Derek nagyon szimpatikus ember. Ötven körüli háromgyerekes családapa, van egy magyar vizslája is. Rugalmasnak tűnik, hogy olyan munkát találjon nekem, ami érdekel és sokat tudok belőle tanulni. Ígérni persze könnyű, remélem valóban így is lesz majd.

Life Time Fitness (Egyelőre ezt a fehér Dodge Avengert bérlem)

Szabadidőmben a helyi Life Time Fitness-be járok futni és úszni. Hatalmas komplexum, fedett és szabadtéri úszomedencékkel, a vízimentők pedig igazi Baywatch lányok (nem pedig Ákos-Bandi-Domi-Tádé féle kelet-európai idénymunkások ;)).

Nem akarom elkiabálni, de úgy tűnik sikerült egy jó autót is találni. Ha sikerül az adminisztráció végére járni és lesz gépem is, szentelek neki egy bekezdést.

Remélem jól megy a sorotok otthon! Írjatok, ha valami izgalmas történik, nehogy lemaradjak! ;)

Üdv,
Szabi