Megvan a saját autóm!

Sziasztok!

Tegnap megkötöttem a biztosítást, ma pedig Dallasban átírattam az autót a nevemre.


Már alig vártam, hogy megnézzem milyen névnapok vannak ma, hogy a szokásoknak megfelelően megkeresztelhessem. A Wikipédia által felsorolt névnapok közül természetesen a Stellára esett a választásom. :)


A keresztelőről eszembejutottak a schönherzes években a koliban nevelt halaink: Poisson, Laplace, Maxwell, Fourier, és persze az algaevők: Marshall és Keynes... :)


Stella egyébként egy '99-es 2.4L-es, 4 hengeres Mitsubishi Galant. (Az itteni normák alapján ez egy kis motorú "gas saver" :)). Eddig 132,500 mérföldet tett meg az Egyesült Államok útjain, légkondija jól működik, elektromos ablakkal, szervokormánnyal, CD-s rádióval, tempomattal és hatalmas belső térrel rendelkezik. Nekem mindössze a fautánzatú műanyagelemek nem tetszenek beltérben. (De azok nagyon nem. :)) Eddigi tulajdonosai szemmel láthatóan vigyáztak rá, a karosszéria, a gumik, kárpit, stb. nagyon szép állapotban vannak. Mindössze két festékleverődés van az első és a hátsó lökhárítón.



Előző tulajdonosa, egy (nagyon szimpatikus) indiai srác 2800 dollárért hírdette a Craigslist-en, de miután elmondtam neki, hogy én csak egy szegény kelet-európai ösztöndíjas vagyok itt az USA-ban, sikerült 2500 dollárra lealkudnom az árat. A srác rendes volt, az átírásig még elvitte az autót olajcserére, így azzal sem lesz a közeljövőben gondom. A végére egész összehaverkodtunk, s még akart visszaadni a vételárból 30-40 dollárt, mert amikor elvitte az autót még egy utolsó külső-belső tisztításra az átadás előtt, a takarítók megütötték a bal oldali tükröt, és a tokja kicsit "meglazult" (észrevehetetlen). Ezt már én nem hagytam (önérzet vagy hülyeség?), így végül csak egy szendvicsre hívott meg, amikor elvittem a munkahelyéhez.

Az átírás mindössze 15 percbe telt (a várakozást nem számítva). Az ügyintéző hölgy ajánlotta, hogy ne az eddigi rendszámot használjam tovább (nehogy valami régebbi szabálytalanság miatt engem találjanak meg), hanem igényeljek újat. Mondtam, hogy azért akartam megtartani a régit, mert szeretném már mától használni az autót. Kicsit értetlenül nézett rám, azután előhúzta a fiókból az új rendszámokat az ablakra ragasztandó regisztrációt igazoló matricával, beregisztrált a gépen, és már mehettem is. Ez igen! Minden tisztelet az itteni ügyfélközpontú közigazgatásnak! (Csak el ne kiabáljam. :))

Lloyd, aki a cégnél a szárnyai alá akar venni, összehívott egy megbeszélést reggelre, ahol átnézzük, hova tudok bekapcsolódni a futó projektekbe. Jobb, ha hamarosan lefekszem aludni... Nektek szép napot!

(A képek változatlanul a telefonommal készültek, azért ilyen gyenge minőségűek.)