Indulás haza

Végre sikerült összepakolnom az összes cuccomat, holnap hajnalban (itteni idő szerint) indulunk a reptérre. John az egyik lakótársam felajánlotta hogy kivisz, így kicsit egyszerűbbé vált az utazás...

Az elmúlt hetem azzal telt, hogy az indulással kapcsolatos papírmunkákat készítettem, elbúcsúztam a cégnél (a srácokkal voltunk közös búcsúebéden) és eladtam az autót. Szerencsémre a meghírdetés utáni másnapon már sikerült is túladnom rajta pont annyiért amennyiért vettem, és ráadásul sikerült megegyeznem a vevővel, hogy máig, azaz az indulás előtti napig használhatom.

Tegnap este még utoljára beültem az autóba és körüljártam a várost, megnéztem a legtöbb olyan helyet, amihez valamilyen emlékem kapcsolódik az elmúlt fél évből. Ez egyúttal remek alkalom volt arra is, hogy gondolkodjam azon, mit tanultam az itt töltött idő alatt, mi volt jó, és mi az amit mostani fejjel másképp csinálnék. Annyi biztos, hogy jól éreztem magam, és sok szempontból hiányozni fog Plano (és úgy általában Texas).

Ma, miután átírattuk az autót a vevő nevére és el is vitte, még el kellett mennem a "közeli" bankba, hogy berakjam a pénzt amit kaptam érte. Gyalog indultam neki a dolognak, mivel mindössze 2 mérföldre (3,2 km) volt a bank. Nos, ezt több szempontból is csalódást jelentett, és útközben elgondolkodtam azon, hogy mennyire elszoktam attól, hogy autón kívül más módon is lehet közlekedni, és hogy mennyire más Budapest belvárosában ennyit sétálni, mint itt a kietlen kertvárosban, ahol sehol egy lélek nincs az utcán. Persze eszembe jutott Ádám esete is a Missouri State University-s félévéből, amikor "kicsit" korábban szállt le a buszról, hogy sétáljon egyet, és erről az élményéről a blogjában is beszámolt. :)

Az elmúlt hét legfontosabb eredménye, hogy egy kis készülés után sikeresen interjúztam egy Bostoni helyre, ahol januártól folytatom HAESF ösztöndíjas pályafutásomat. Ez a hely a hely a Center for Innovation, Excellence and Leadership névre hallgat, és nagyon sokat várok tőle. A munkatársak többek között olyan neves cégek kötelékéből származnak, mint az Arthur D. Little, vagy a Monitor Group, és Fortune 500 cégeknek dolgoznak ki stratégiákat arra, hogyan javíthatnak innovációs képességükön. Izgalmas, aktuális téma, és azt hiszem Magyarországon is érdemes (lenne) mélyrehatóbban foglalkozni vele.

Rövid távon azonban irány hajnalban a reptér! Az ünnepek alatt eltöltött időt elég szépen sikerült betáblázni utazásokkal a különböző helyek, családtagok és barátok között, de ebbe most nem szeretnék a legendás "Joki-részletességgel" belemenni itt a blogon. :)

Már nagyon várom, hogy hazaérjek. Remélem hamarosan találkozom mindannyiótokkal! Addig is, ahogy errefelé mondják: "Take care y'all!"