Kalifornia

Sziasztok!

Az elmúlt hétvégét Kaliforniában töltöttem, ahol Jokival, Tivadarral és Tomival ellátogattunk a Yosemite Nemzeti Parkba, majd hétfő-kedden egyedül barangoltam be San Francisco-t.

Pénteken már nagyon vártam, hogy elszabaduljak a munkából, hogy a reptér mellett egy parkolóban ledobhassam az autót és "becsekkoljak" a United Airlines terminálban. (A reptéren tanultam meg, hogy nem csak üdítőket lehet automatából venni, hanem iPod-ot, fejhallgatót, fényképezőgépet és Playstation játékokat is. :)) Nagyon elégedett voltam a United-del. A légiutaskisérők nagyon kedvesek, leszálláskor a pilóta külön bemondta: "I would like to thank you for flying United on your trip. We do know you have a choice of airlines, and we believe you chose the best one. Please fly with us next time also." Kiszállás előtt még felhívták a figyelmet olyan apró törvényi változtatásokra, hogy pl. Kaliforniában két hónapja nem lehet headset nélkül autóban telefonálni, úgyhogy vigyázzunk ha vezetünk. Igazi vevőorientált cég, bár ezt már kezdem megszokni itt kinn.

Amikor megérkeztem már láttam, hogy Kalifornia kicsit pörgősebb mint Texas, tetszett ez is. :) A reptérre Marci jött ki elém, aki végül nem jött túrázni, mert nem érezte jól magát. Éjjel fél egy körül feküdtem le aludni 3 órára, ekkor indultunk a nemzeti parkba Joki autójával.

Kalidorniai hajnal

Mivel egész úton beszélgettünk, elég fáradtan indultunk neki Tomival a Half Dome túrának, ami izgalmasnak igérkezett, tudván hogy a túra kb. 16 mérföldes (kb. 25,5 km) és 1500 m szintkülönbséget kell legyűrnünk (1200 méterről 2650 méterre). Jokiék eközben intézték a kempinget, aludtak, lazultak.

Yosemite Nemzeti Park

A park gyönyörű, életem egyik legjobb túráját tettük meg Tomival. Fárasztó volt nem tagadom, a csúcsot egy kb. 45 fokos emelkedőn lehet elérni, ami annyira meredek, hogy csak kábeleken tudod felhúzni magad kézzel, mert a cipő nem tapad meg rendesen a falon. A fel-le közlekedés egy kábelpáron történik, ezért (valamint mivel az emberek elfáradnak útközben) rendszeresek a dugók a kötélpályán. Mi is fél óra alatt jutottunk fel, így volt időnk közben karunkat erősíteni ahogy tartottuk magunkat, le ne csússzunk. Remélem a képek visszaadnak valamit a túra szépségéből. Fenn a csúcson kicsit el is gyengültem, kifogyott minden energiám, úgyhogy le kellett dőlnöm egy kicsit regenerálódni, na meg ettünk is sokat. Lefelé már könnyebb volt az út, bár fáradt izmokkal elég nehézkes a sziklákon lefelé lépkedni. Körülbelül este nyolcra értünk le, így a túrát 11 óra alatt teljesítettük, ami elég szép eredmény a 3 óra alvás után. Hihetetlen élmény volt! (Főleg az esti alvás utána... :))

Az ételt jól el kell zárni, mert a medvék kiszagolnak és kinyitnak mindent

Vasárnap még kicsit sétálgattunk a parkban, megnéztük a Yosemite vízesést, amiben épp nem sok víz volt. Tomi úgy döntött feltúrázik Glacier Point-hoz a völgyből, mi úgy döntöttünk, hogy ezt a három órát egy folyóban fogjuk eltölteni és pihengetünk kicsit a partján. Végül sikerült kb. 30 percet derékig a vízben állva tölteni, ennél tovább nem jutottunk. Iszonyú hideg volt a víz, pedig a parton volt vagy 30-32 fok. Glacier Point-hoz mi autóval mentünk fel, kicsit még fényképez(ked)tünk (gyönyörű hely ez is!), majd elindultunk vissza San Franciscoba, hogy Tomi elérje a repülőjét Baltimore felé.

Szabi, Tivadar, Tomi és Joki Glacier Point-nál

Joki Los Altosban lakik, és a szomszédos Palo Altoban gyakornok az SAP-nál - nála aludtam. A szilicium völgy annyira nem látványos, viszont informatikusként érdekes élmény végigmenni az utcákon és végignézni sorban az IT cégek székházait. Hétfő reggel a helyi "HÉV-vel" (Caltrain - összeköti San Francisco-t és San Jose-t) elindultam San Francisco felfedezésére.

San Francisco zászlaja

Nem számítottam rá, hogy ilyen gyönyörű város, nagyon tetszett az egész környezet. Remélem sikerült jó képeket készítenem, és nektek is tetszeni fog. San Franciscoban lakik az USA legnagyobb kínai (és egyéb ázsiai) közössége, és itt van a legnagyobb Chinatown is. A városban jó meleg volt, de Jokiék tanácsára vittem meleg ruhát, hogy ha kiérek az óceánpartra, ne fagyjak meg. San Francisco építészete nagyon megragadott, szívesen élnék a belvárosban egy kis két-háromemeletes házban. (Vagy valamelyik felhőkarcoló tetején :)) A város építésénél nem akartak/tudtak elvonatkoztatni a tipikus rácsos szerkezettől, így a domborzatra fittyet hányva építkeztek.

Kilátás a Grand Hyatt 36. emeletéről

Ez okozza a filmekből ismert elképesztően meredek utakat, amiken nem könnyű közlekedni. Amíg a jellegzetes San Francisco-i "villamos"-vonalak (Cable Car) ki nem épültek, a gazdag emberek nem is laktak arrafelé, mert nehéz volt megközelíteni a házakat. Miután ez megoldódott, persze gyorsan felmentek ők a hegy tetejére lakni, ahonnan gyönyörű kilátás nyílik a San Francisco-i öbölre. (Már ha a felhők nem takarják.) A városban egyszer leültem kicsit nézelődni egy lépcsőre a Union Square-en, ahol tanúja lehettem ahogy egy srác megpróbált befűzni egy olasz csajt. Azt játszották, hogy a lánynak ki kellett találnia, hova valósi a srác. Segítségül annyit kapott csak, hogy Magyarország mellől. Ezt is megértük, hogy valaki kishazánkat használja referenciapontnak... :)

Cable Car, San Francisco

Ezek egyébként nem villamosok: az úthálózat alatt fut a kábelük, amire "rákapaszkodnak", ha menni akarnak, egyékbént pedig elengedik, és lefékeznek. A városban lőttem néhány képet a belvárosról, az Alcatraz börtön-szigetről (ahova sajnos nem sikerült eljutnom, mert egy hétre előre elfogynak a jegyek még az éjszakai túrákra is), az öbölről, a Golden Gate hídról és Chinatown-ról, majd elindultam haza. Az állomáson Joki és Tivadar felvettek, és elmentünk a Stanford University-hez egy sétára. Ez az egyetemi campus kicsit más jellegű, mint amit Magyarországon és Finnországban megszoktam. Gyönyörűen ápolt, hatalmas parkok, kifogástalanul rendben tartott épületek és futó/bringázó/görkorcsolyázó/... egyetemisták vannak mindenhol. Irigylem őket...

Stanford University Campus

Kedden még egy gyors kört futottam San Franciscoban, hogy bejárjam a még nem látott részeket. Sajnos nem jutott időm mindenre, a tervezett hajókázásról is le kellett mondanom. Egy bringát azért béreltem, és feltekertem vele a Golden Gate hídra fényképezni. Itt aztán jól jött a meleg ruha, amit egész addig a hátizsákomban hordtam, mert a Csendes-óceán felől nagyon hideg szél fújt, maga a híd is egy ködfelhőbe burkolózott (ez látszik is majd a fényképeken). Innen rohantam vissza az egyik felhőkarcoló 52. emeletéről (Carnelian Room) fényképezni még egyet a városról, utána pedig siettem a reptérre. Sajnos Jokinak dolgoznia kellett, nem tudta elhozni a bőröndömet amiben a cuccaim voltak, így most nincs sportoló-ruhám, csak úszni tudok a fitneszteremben. (És a telefonjaim is hamarosan lemerülnek, mert a töltő is a csomagban van.) Szerencsére jövő pénteken jönnek Tivadarral, hétvégén megnézzük Austin-t, San Antonio-t és Houston-t. Már nagyon várom.

Felejthetetlen hétvégém volt Kaliforniában, köszi srácok mindent!

A képeket pedig itt találjátok:
Yosemite Nemzeti Park Képek
San Francisco Képek