Do NOT try this at home

Sziasztok!

Érthetetlen módon ma délután elkapott a vágy egy kis snowboardozás iránt. Nem túl sok időbe telt realizálnom, hogy ez most elérhetetlen számomra a texasi nyárban (éppen 38 fok van kinn), így a Youtube-on kezdtem el snowboardos videokat nézni. Kettőt mellékelek, így nem kell annyit írnom, hogy teljen a blog. :P





Nyilvánvalóan egészen "speciális" lelkivilág kell ahhoz, hogy az ember ilyeneket csináljon. Ne próbáljátok ki otthon... :)

Zsuzsi biztos örül

...hogy nem költöttem el 1000+ dollárt egy cserélhető objektíves profi fényképezőgépre, hanem kis nézelődés után, Tamás bátyó tanácsára a Panasonic Lumix TZ4S modell mellett döntöttem. :) Hatalmas szerencsémre több helyen pont akciós a modell, így a korábban kinézett $300 helyett - amit kicsit sokalltam érte - $230-ért tudtam megvenni. Hogy a készlet teljes legyen, vettem egy pótaksit $23-ért, egy 5 év garanciás Samsonite táskát $5(!)-ért, és egy 4GB-os memóriakártyát $25-ért, az egész cucc adókkal együtt így 310 dollárba került. A gép főbb tulajdonságai: 8,1 Megapixel, Leica lencsék, 10x optikai(!) zoom, optikai képstabilizáció, 848x480/30fps videófelvétel. Egész jó kis gép egy magamfajta turistának. :)

Már kezdek hozzászokni, hogy néha nagyon olcsón lehet itt kifogni dolgokat. Vasalót $7-ért vettem, egy GAP vászonnadrágot $17-ért, de egy jó galléros pólót is meg lehet kapni $15-20 között. Az amerikaiak vásárolnak is rendesen, a boltok mindig tele vannak emberekkel...
Hihetetlen ennek az országnak a gazdasági potenciálja. Körülbelül 140,000 katonája harcol Irakban teljes hadfelszereléssel, becslések alapján eddig körülbelül átlagosan évi 100 milliárd dollárt költ a háborúra, és ebből az emberek itt semmit nem éreznek, élik a kényelmes életüket és nézik a hírekben hogyan folynak a harcok.


Bekapcsoltam a TV-t, épp a Deadliest Catch megy a Discovery-n, amiről eszembe jutottak a Stefánia úton sörözős, rákhalászat-nézős esték. :) Bandi, Ákos, ha majd ez a széria is Magyarországra ér, meglátjátok, vajon sikerül-e a minden eddiginél halálosabb vizeken felűlmúlni a korábbi évek fogásait! :))
Egy másik sorozatot is szeretnék a figyelmetekbe ajánlani, hasonlóan épületes, mint az előző. Ebben az alaszkai, jégen autózó kamionosok életét kisérheti figyelemmel az adrenalinra vágyó TV-néző. Természetesen a jég bármikor beszakadhat a kamionosok alatt, akik a legkisebb hibért is az életükkel fizethetnek, eltévedhetnek az örök jég birodalmában, illetve halálra fagyhatnak, ha valamilyen műszaki hiba folytán leáll a kamionjuk! :)
Hihetetlen, itt amerikában miből nem tudnak pénzt csinálni...

Ma tankolni is voltam. Ha a mérési hibáktól eltekintek (pl. az előző tulaj, nem töltötte pont tele a tankot, sokszor álltam járó motorral térképet nézni, telefonálni, stb.), akkor a fogyasztás ~17 mérföld/gallonra jön ki (itt így mérik), ami körülbelül 14l/100km-t jelent. Lehet, hogy nem kéne ennyire sportosan vezetnem, bár nem hiszem, hogy egy 1400 kg-os, 2.4L-es, automata váltós autótól folyamatosan menő légkondival városban sokkal jobbat lehet elvárni. :) Az amerikaiak folyamatosan panaszkodnak, hogy $4-ba kerül egy gallon benzin (jelenlegi árfolyamon kb. 160-170 Ft/l), közben pedig tele vannak az utak pl. ilyen, ilyen és ilyen óriásokkal, sokszor tényleg olyan hatalmas kerekekkel, hogy a küszöb mellmagasságban van. (Érdemes a képeken megnézni az autók méretét a sofőrökhöz képest.) Természetesen ezekben az autókban az esetek több mint 90%-ában egyedül utaznak, a csomagtérben pedig semmi nincs... Az amerikai gyártmányokban már egy VW Bora méretű autóba is minimum hat-, de inkább nyolchengeres motort raknak, így most már az amerikaiak sem veszik őket. Nem csoda, hogy a GM részvényeinek árfolyama 1954-óta nem volt ilyen alacsony, a cég tavaly pl. csak a harmadik negyedévet 1,6 milliárd dolláros veszteséggel zárta. Persze kizártnak tartom, hogy a kormány hagyja bedőlni az USA egyik legnagyobb cégét. Talán még fog egy kicsit lemenni az árfolyam, azután mindenki jól vásároljon be GM részvényekből! ;) (Ennek ráadásul a mostani HUF/USD árfolyam is kifejezetten kedvez...)

Újra hétfő; névanomáliák

Sziasztok!

Jól telt a hétvége, tetszett a vízipark. Iszonyú tömeg volt, sokat kellett sorba állni a játékoknál, de mivel többen mentünk mindig beszélgettünk sorbanállás közben, gyorsan telt az idő. Színes volt a társaság: egy brit és egy brazil lány, 2 magyar, egy egy amerikai és egy német fiú alkottuk a csapatot.
A park után elmentünk Dallas belvárosának északi részébe ("Uptown") egy klubba bulizni. Martin (német srác) és Michel (brazil lány) egy gyönyörű lakást bérelnek arrafelé. Szép, rendezett környék, szívesen laknék ilyen helyen. Én vezettem, így nem ittam a többiekkel, nem is buliztam nagyon.

Vezetés közben mindig zavar, hogy egy kétszer három, néhol kétszer négy sávos autópályán hogy lehet 60 mérföld/óra (~96 km/h) a sebességhatár (van ahol csak 45-55!). Teljesen irracionálisnak tűnik annak tükrében, hogy szélesek a sávok, nagy ívben kanyarodnak az utak, mindenki hatalmas, szupererős V6/V8-as, jó állapotban levő autóval közlekedik, ráadásul a távolságok is óriásiak. Konkrétan azért is zavar a dolog, mert szeretnék átugrani New Orleans-ba autóval egyik hétvégén (~520 mérföld), és egyáltalán nem mindegy, hogy 9-10 óra alatt érek oda, vagy tempósan, de biztonságosan 6-7 óra alatt letudom az utazást.

A cégnél úgy néz ki végre tényleg kapok olyan munkát, amibe bekapcsolódhatok. Nagyon kérleltem már a srácokat, hogy adjanak valamit, mert egész nap csak az unalmas doksikat olvasgattam, ami nem csigázott fel annyira gyakorlati alkalmazások nélkül. Már majdnem mindenkivel ismerjük egymást, aki a környékemen ül. Mostanában nem is mondom a teljes keresztnevem senkinek, csak a Szabit használom (S-A-B-I, ejtsd. "Szábi"). :) Aki szeretné, hogy gyermeke külföldön is könnyen boldoguljon, gondolkodjon el mielőtt egy komplikáltabb, hagyományosan magyar névre kereszteli, mert mindennapos problémákat okozhat egy meggondolatlan választással. :)

A Szabolcs név leggyakoribb kiejtési formái eddigi (nem csak amerikai) tapasztalataim alapján: "Szlábos", "Száblos", "Zábols", írásban pedig általában elhagyják, vagy valamilyen érthetetlen oknál fogva "c"-vel helyettesítik benne a "z"-t, így "Sabolcs" illetve "Scabolcs" lesz belőle. Remek időtöltés állandóan lebetűzni a nevet, és ellenőrizni, hogy a hivatalos papírokra helyesen írták-e rá... :)
(Időközben kiderült, hogy egyik kollégámnak van egy magyar ismerőse, akit "Zálten"-nek hívnak! :))

Üdv minden rendszeres olvasónak! :)

Szabi

EDS Experience

Sziasztok!

Csütörtökön találkoztam Andrással, egy EDS-nél dolgozó magyarral, aki egy egyéves vezetőképző programon (EDS Ambassador) van itt Planoban. Körbevitt az EDS marketingközpontjában az EDS Experience nevű előadáson, ami kifejezetten érdekes volt. Hatalmas ez a cég, és a HP-vel való összeolvadás után (ha sikerül), a világ hetedik(!) legnagyobb cége jön létre.
Az előadás profin megtervezett és előadott marketinganyag, melynek legfőbb célja, hogy az üzleti partnerek megnyerését segítse. Ezt persze úgy tűnik van is mivel alátámasztani, nem csak a levegőbe beszélnek.

Az csapat, ahol dolgozom az EDS hatalmas adatközpontjainak hálózatát menedzseli, így a munka 99%-ban technológiai. Ez szép feladat, tekintve, hogy az itteni adatközpont pl. 1 000 000 négyzetláb (kb. 92 000 négyzetméter) területű, telezsúfolva szerverekkel, hálózati eszközökkel, szünetmentes tápegységekkel, az ezeket összekötő kábelrengeteggel és a vezérlőteremmel. A biztonságra hatalmas hangsúlyt fektet a cég, a telepen pl. több különböző forrásból érkezik az áram, elképesztő mennyiségű gázolajat tárolnak a generátorokhoz áramszünet esetére, a belépéshez pedig még a hálózatmérnököknek is rendszeresen indoklással ellátott igényléseket kell leadni. Akinek nincs dolga, nem mehet be. Ez komoly katasztrófatervezésre vall, amire itt szükség is van. Eddigi tapasztalataim alapján sajnos a magyar cégkultúrában ez még egyáltalán nem honosodott meg (még a bankokban sem), így egy komolyabb áramszünet, árvíz, tűzvész a teljes cég tönkremenetelét okozhatja. Van hova fejlődnünk...
A srácok megígérték, hogy levisznek majd egyszer ide, remélem tényleg sikerül lejutni.

Mivel szeretnék az üzleti területek munkájába is belelátni, nézelődöm, hol kapcsolódhatok még be a munkába. Derek, a főnököm is támogat abban, hogy minél többet lássak a cégből, így ezzel várhatóan nem lesz probléma.
Igyekszem olyan helyet találni, ahol komplexebb üzleti elemzéseket és tervezést végeznek. Addig is elkezdem átnézni az idevágó irodalmakat, ne teljen hiába az idő. Egy könyvet már kaptam is, remélem hasznos (és érdekes) lesz elolvasnom. Utána legalább tudok majd miről beszélgetni Ádámmal, ha már kinn lesz Amsterdamban, mint Cisco Associate Systems Engineer aspiráns. :)

Holnap (szombat) reggel indulunk a Six Flags Hurricane Harbor víziparkba Andrással és néhány EDS-es barátjával. Kiváncsian várom, milyen lesz.

Jó hétvégét Nektek!

Szabi

Kolonics György elhunyt

Hihetetlen. :(

Volt egy srác a vízilabdacsapatban, akivel hasonló történt egyik edzésünkön. Nehéz elfogadni, hogy tökéletes kondícióban levő emberekkel ilyen előfordulhat....

Megvan a saját autóm!

Sziasztok!

Tegnap megkötöttem a biztosítást, ma pedig Dallasban átírattam az autót a nevemre.


Már alig vártam, hogy megnézzem milyen névnapok vannak ma, hogy a szokásoknak megfelelően megkeresztelhessem. A Wikipédia által felsorolt névnapok közül természetesen a Stellára esett a választásom. :)


A keresztelőről eszembejutottak a schönherzes években a koliban nevelt halaink: Poisson, Laplace, Maxwell, Fourier, és persze az algaevők: Marshall és Keynes... :)


Stella egyébként egy '99-es 2.4L-es, 4 hengeres Mitsubishi Galant. (Az itteni normák alapján ez egy kis motorú "gas saver" :)). Eddig 132,500 mérföldet tett meg az Egyesült Államok útjain, légkondija jól működik, elektromos ablakkal, szervokormánnyal, CD-s rádióval, tempomattal és hatalmas belső térrel rendelkezik. Nekem mindössze a fautánzatú műanyagelemek nem tetszenek beltérben. (De azok nagyon nem. :)) Eddigi tulajdonosai szemmel láthatóan vigyáztak rá, a karosszéria, a gumik, kárpit, stb. nagyon szép állapotban vannak. Mindössze két festékleverődés van az első és a hátsó lökhárítón.



Előző tulajdonosa, egy (nagyon szimpatikus) indiai srác 2800 dollárért hírdette a Craigslist-en, de miután elmondtam neki, hogy én csak egy szegény kelet-európai ösztöndíjas vagyok itt az USA-ban, sikerült 2500 dollárra lealkudnom az árat. A srác rendes volt, az átírásig még elvitte az autót olajcserére, így azzal sem lesz a közeljövőben gondom. A végére egész összehaverkodtunk, s még akart visszaadni a vételárból 30-40 dollárt, mert amikor elvitte az autót még egy utolsó külső-belső tisztításra az átadás előtt, a takarítók megütötték a bal oldali tükröt, és a tokja kicsit "meglazult" (észrevehetetlen). Ezt már én nem hagytam (önérzet vagy hülyeség?), így végül csak egy szendvicsre hívott meg, amikor elvittem a munkahelyéhez.

Az átírás mindössze 15 percbe telt (a várakozást nem számítva). Az ügyintéző hölgy ajánlotta, hogy ne az eddigi rendszámot használjam tovább (nehogy valami régebbi szabálytalanság miatt engem találjanak meg), hanem igényeljek újat. Mondtam, hogy azért akartam megtartani a régit, mert szeretném már mától használni az autót. Kicsit értetlenül nézett rám, azután előhúzta a fiókból az új rendszámokat az ablakra ragasztandó regisztrációt igazoló matricával, beregisztrált a gépen, és már mehettem is. Ez igen! Minden tisztelet az itteni ügyfélközpontú közigazgatásnak! (Csak el ne kiabáljam. :))

Lloyd, aki a cégnél a szárnyai alá akar venni, összehívott egy megbeszélést reggelre, ahol átnézzük, hova tudok bekapcsolódni a futó projektekbe. Jobb, ha hamarosan lefekszem aludni... Nektek szép napot!

(A képek változatlanul a telefonommal készültek, azért ilyen gyenge minőségűek.)

Térkép

Most már van térképem is a Goole Maps-en, ahová mindig fel fogom tenni a fontosabb helyszineket.

Kattintsatok a Nagyobb térképre váltásra, igy könnyebben meg tudjátok nézni bejelölt helyeket!

Nagyobb térképre váltás

Kezdődik! Kezdődik!

Sziasztok!

Úgy tűnik végre beállnak a dolgok itt kinn a normális kerékvágásba, lett netem is a motelben ahol átmenetileg lakom, így végre belekezdek a blogolásba. Fényképezőgépem egyelőre nincs, így csak száraz szöveggel foglak titeket untatni.

Az első bejegyzés hosszú lesz, de ígérem a jövőben nem írok sokat. :)



Június 30-án Prágán és Atlantán keresztül szerencsésen megérkeztem a Dallas-Fort Worth nemzetközi repülőtérre, hogy a következő 6 hónapot az Electronic Data Systems-nél (EDS) töltsem a network engineering csapat tagjaként a Hungarian American Enterprise Scholarship Fund (HAESF) által finanszírozott ösztöndíjprogram keretében. Kicsit nyúzott voltam a 26 órás utazástól, így az sem csigázott fel, hogy az Atlantában saját kezűleg újrafeladott csomagom lemaradt a gépről amire átszálltam. Zsuzsi tanácsára szerencsére előre felkészültem erre a lehetőségre, így volt a kézipoggyászomban másnapi ruha.

Megérkezésemkor persze minden nagyon idegen volt, s csak sok kérdezősködés és körbe-körbe mászkálás után találtam meg a shuttle buszt, amin a céges kapcsolattartóm, Jody foglalt nekem helyet, hogy elvigyen a hotelbe, ahol az első három éjszakámat töltöttem. (A csomag még aznap éjjel megérkezett és kihozták szállodába.)

Az első napok hosszútávú szállás keresésével, telefonálgatással, adminisztrációval és egy drogteszttel teltek, mely minden EDS alkalmazott számára kötelező. A vizsgálatot eredetileg levágott hajtincseken hajtják végre, de látva hogy nem vagyok nagyhajú, rajtam megkönyörült a nővérke, így csak a mellszőrzetem egy része esett áldozatul a vizsgálatnak. :))

A cégnél mindenki nagyon segítőkész volt. Egy egész csapat dolgozott azon, hogy a legmegfelelőbb szállást találjuk meg, és hogy segítsenek autót keresni. Szállást sikerült is találni (egy hónapig egy motelben, utána egy bérelt szobában), autót viszont még nem, így béreltem egyet amivel tudok közlekedni, amíg nem találok magamnak sajátot.

A második hét ismét adminisztrációval, és autókereséssel telt. A cégnél a főnökömnek, a HR-nek és nekem is rengeteg papírt kellett kitölteni a felvételi folyamat részeként, ehhez csatolják a drogteszt eredményét, valamint a cég lefolytat egy background check-et, hogy meggyőződjenek róla, biztosan nem vagyok bűnöző. Azóta szerencsére már kiderült, hogy nem vagyok az. :)

Mióta megkaptam a céges belépőkártyámat nagyságrendekkel könnyebb lett az életem a cégnél. Eddig, ha be akartam jutni, mindig le kellett betűznöm a nevem a sorompónál a kaputelefonba (a magyar nevek külföldi használatáról talán írok majd egy külön bejegyzést :)), majd megvárnom, míg a főnököm vagy Jody keresztülballag a campus-on, és felvesz a recepción. (Plusz épületen belül is csak velük tudtam közlekedni.)

A főnököm, Derek nagyon szimpatikus ember. Ötven körüli háromgyerekes családapa, van egy magyar vizslája is. Rugalmasnak tűnik, hogy olyan munkát találjon nekem, ami érdekel és sokat tudok belőle tanulni. Ígérni persze könnyű, remélem valóban így is lesz majd.

Life Time Fitness (Egyelőre ezt a fehér Dodge Avengert bérlem)

Szabadidőmben a helyi Life Time Fitness-be járok futni és úszni. Hatalmas komplexum, fedett és szabadtéri úszomedencékkel, a vízimentők pedig igazi Baywatch lányok (nem pedig Ákos-Bandi-Domi-Tádé féle kelet-európai idénymunkások ;)).

Nem akarom elkiabálni, de úgy tűnik sikerült egy jó autót is találni. Ha sikerül az adminisztráció végére járni és lesz gépem is, szentelek neki egy bekezdést.

Remélem jól megy a sorotok otthon! Írjatok, ha valami izgalmas történik, nehogy lemaradjak! ;)

Üdv,
Szabi