Everything is bigger in Texas

Múlt hétvégén Tivadarral, Jokival és Joki egy magyar származású lakótársával, Marikával körbeautóztuk kelet-Texast. Pénteken éjjel érkeztek Austinba, az állam fővárosába. Én autóval indultam Planoból értük. Mivel új biztosítást kellett kötnöm az autóra (hosszú történet... :)), csak 21h után tudtam elindulni a több 3 órás útra.

Austin (egészen pontosan a 6. utca Austinban) nagyon híres az éjszakai életéről, a könnyűzenei koncertekről, ezért megérkezésünk után éjjel 1-kor még elindultunk megnézni, amit meg kell. :) Egy egész jó helyet találtunk, ahol élőzene volt, de számomra nem nyújtott semmi különöset. Az viszont feltűnt, hogy minden sarkon 3-4 rendőr állt - úgy tűnik problémájuk van a közbiztonsággal a szórakozóhelyek környékén... A bárok 3-kor bezárnak, ezután még elsétáltunk a State Capitol-hoz egy két fényképet készíteni, majd lefeküdtünk a majd' 3 órás éjszakai alvásunkhoz. :)

University of Texas at Austin

Reggel megnéztük a University of Texas at Austin egyetemet, ami nem nyűgözött le bennünket, ezután elindultunk San Antonioba. Útközben megálltunk egy reggelire Marika egyik barátnőjével aki egy másik, közeli egyetemen dolgozik egyfajta épületfelügyelőként, aki a diákokkal foglalkozik

San Antonio városa nagy tiszteletnek örvend a Texasiak körében. Itt található az Alamo nevű erőd, ami az állam történetének egy fontos mérföldkövét jeleníti meg, amikor 1836-ban a Texasiak többszörös Mexikói túlerővel szemben nem adták meg magukat, hanem végig harcolva hősi halált haltak. Az erődből már csak a központi épület maradt meg egy kis kerttel, a terület többi részét már a belváros épületei uralják.

The Alamo, San Antonio

A látogatás után megnéztük a híres River Walk-ot. Az összes kollégám és ismerősöm erről ujjongott, hogy nézzük meg mindenképp, és az összes, a városról szóló marketinganyagban szerepel, mint látványosság. No, ennél szánalmasabb dolgot nehéz elképzelni. Olyan, mintha Somogy megyét a Sió csatornával próbálnánk eladni, egy pár étteremmel a partján. Egy koszos kis csatorna, aminek iszonyú marketingje van, és minden San Antonioba látogató álma, hogy eljusson ide egy vacsorára...

A híres River Walk - Gyönyörű, nem?! :)

A városban még felmentünk a Tower of the Americas tetejére, hogy megnézzük a kilátást (és a San Antonio Spurs NBA stadiont felülről), majd elindultunk Houstonba.

Útközben hatalmas eső kapott el minket, szinte semmit nem lehetett látni vezetés közben az úton. Ekkora esőt még sosem láttam szerintem. (Vezetni legalábbis biztosan nem vezettem ilyenben.) Itt fény derült Stella (az autó :)) egyik gyengeségére: beázik valahol. Gyanítom, hogy a bal hátsó ajtó körüli gumi engedi be a vizet, ugyanis van rajta egy kis deformáció. Megpróbálom majd megcsinálni, remélem nem lesz nehéz. Még szerencse, hogy nem esős vidéken lakom. :)

Mission Control Center - Johnson Space Center, Houston

Houstonban megnéztük a Johnson Space Centert, ahol megtudtuk, hogy a NASA-nal a kertben teheneket is legeltetnek. :) Sajnos a túra nagyon rövid volt, és nagyon keveset láttunk a központból. Ezután elmentünk bejárni a Rice University-t, majd elindultunk Bandi nővéréhez Dórihoz és a férjéhez Dávidhoz, ugyanis felajánlották, hogy aludjunk náluk. Nagyon hangulatos lakásban laknak Houston belvárosában, egy 16. emeleti lakásban. Este együtt vacsiztunk egyet egy közeli étteremben, majd söröztünk egyet az épületük földszintjén levő ír pub-ban.

Itt lakik Dóri és Dávid a 16. emeleten

Reggel egy nagy reggelit csaptunk egy Katz étteremben, ahol mindenki engem piszkált, hogy milyen lassan eszem (pedig nem is rágom meg a falatokat 42-szer, ahogy Zsuzsi tanította). :)
Visszaúton Dallas felé ismét 4 órát vezettem, majd Dallasba érve megnéztük a Sixth Floor Museumot, ami abban az épületben van berendezve a hatodik emeleten, ahonnan (a történet szerint) Lee Harvey Oswald lelőtte John F. Kennedy-t. A kiállítás nagyon tetszett, viszont lekéstünk Southfork Ranch nyitvatartásáról, így már csak a kapu előtt tudtunk fényképezni a Ewing család lakhelyén. :P

Ugye mindenkinek előjönnek az emlékek? :)

A hétvégét egy nagy steak-vacsival zártuk a Love & War in Texas étteremben, amit már Kalifornia óta terveztünk a srácokkal. Az étel nagyon finom volt, és hatalmas adagot kaptunk (Ez a két tényező már előrevetíti, hogy nagyon sokat is fizettünk a végén. :)).

Óriás-steak és óriáskrumpli - Érdemes a 0,25l-es Coronita-s üveghez hasonlítani a méreteket (a korsó sör 1l-es!)

A fél kilós steak mellé kaptunk egy óriáskrumplit (Európában sárgadinnyének is elmenne), egy kukoricát, babsalátát, és egy külön tálban salátát öntettel. Mindezt az előétel után kellett elfogyasztanunk, ami egy tál rántott csemege uborka-karika(fried pickles) volt - ezt is ajánlom mindenkinek! A vacsi után alig tudtunk mozdulni, de azért még elindultunk keresni egy country klubbot, hogy megnézzük, hogyan is kell tradicionális texasi módon mulatni. Sajnos (hál' istennek :)) vasárnap este nem találtunk ilyen helyet nyitva, így hazajöttünk aludni, a repülő ugyanis hajnalban indult, így 4:30-kor kellett kelnünk, hogy kiérjünk a reptérre.

Megcsináltuk. Izgalmas volt. Összesen 1030 mérföldet (~1600 km) autóztunk három nap alatt. Kaliforniát azért jobban élveztem...

A képek:
Austin
San Antonio
Houston
Dallas, Parker, Plano

Kalifornia

Sziasztok!

Az elmúlt hétvégét Kaliforniában töltöttem, ahol Jokival, Tivadarral és Tomival ellátogattunk a Yosemite Nemzeti Parkba, majd hétfő-kedden egyedül barangoltam be San Francisco-t.

Pénteken már nagyon vártam, hogy elszabaduljak a munkából, hogy a reptér mellett egy parkolóban ledobhassam az autót és "becsekkoljak" a United Airlines terminálban. (A reptéren tanultam meg, hogy nem csak üdítőket lehet automatából venni, hanem iPod-ot, fejhallgatót, fényképezőgépet és Playstation játékokat is. :)) Nagyon elégedett voltam a United-del. A légiutaskisérők nagyon kedvesek, leszálláskor a pilóta külön bemondta: "I would like to thank you for flying United on your trip. We do know you have a choice of airlines, and we believe you chose the best one. Please fly with us next time also." Kiszállás előtt még felhívták a figyelmet olyan apró törvényi változtatásokra, hogy pl. Kaliforniában két hónapja nem lehet headset nélkül autóban telefonálni, úgyhogy vigyázzunk ha vezetünk. Igazi vevőorientált cég, bár ezt már kezdem megszokni itt kinn.

Amikor megérkeztem már láttam, hogy Kalifornia kicsit pörgősebb mint Texas, tetszett ez is. :) A reptérre Marci jött ki elém, aki végül nem jött túrázni, mert nem érezte jól magát. Éjjel fél egy körül feküdtem le aludni 3 órára, ekkor indultunk a nemzeti parkba Joki autójával.

Kalidorniai hajnal

Mivel egész úton beszélgettünk, elég fáradtan indultunk neki Tomival a Half Dome túrának, ami izgalmasnak igérkezett, tudván hogy a túra kb. 16 mérföldes (kb. 25,5 km) és 1500 m szintkülönbséget kell legyűrnünk (1200 méterről 2650 méterre). Jokiék eközben intézték a kempinget, aludtak, lazultak.

Yosemite Nemzeti Park

A park gyönyörű, életem egyik legjobb túráját tettük meg Tomival. Fárasztó volt nem tagadom, a csúcsot egy kb. 45 fokos emelkedőn lehet elérni, ami annyira meredek, hogy csak kábeleken tudod felhúzni magad kézzel, mert a cipő nem tapad meg rendesen a falon. A fel-le közlekedés egy kábelpáron történik, ezért (valamint mivel az emberek elfáradnak útközben) rendszeresek a dugók a kötélpályán. Mi is fél óra alatt jutottunk fel, így volt időnk közben karunkat erősíteni ahogy tartottuk magunkat, le ne csússzunk. Remélem a képek visszaadnak valamit a túra szépségéből. Fenn a csúcson kicsit el is gyengültem, kifogyott minden energiám, úgyhogy le kellett dőlnöm egy kicsit regenerálódni, na meg ettünk is sokat. Lefelé már könnyebb volt az út, bár fáradt izmokkal elég nehézkes a sziklákon lefelé lépkedni. Körülbelül este nyolcra értünk le, így a túrát 11 óra alatt teljesítettük, ami elég szép eredmény a 3 óra alvás után. Hihetetlen élmény volt! (Főleg az esti alvás utána... :))

Az ételt jól el kell zárni, mert a medvék kiszagolnak és kinyitnak mindent

Vasárnap még kicsit sétálgattunk a parkban, megnéztük a Yosemite vízesést, amiben épp nem sok víz volt. Tomi úgy döntött feltúrázik Glacier Point-hoz a völgyből, mi úgy döntöttünk, hogy ezt a három órát egy folyóban fogjuk eltölteni és pihengetünk kicsit a partján. Végül sikerült kb. 30 percet derékig a vízben állva tölteni, ennél tovább nem jutottunk. Iszonyú hideg volt a víz, pedig a parton volt vagy 30-32 fok. Glacier Point-hoz mi autóval mentünk fel, kicsit még fényképez(ked)tünk (gyönyörű hely ez is!), majd elindultunk vissza San Franciscoba, hogy Tomi elérje a repülőjét Baltimore felé.

Szabi, Tivadar, Tomi és Joki Glacier Point-nál

Joki Los Altosban lakik, és a szomszédos Palo Altoban gyakornok az SAP-nál - nála aludtam. A szilicium völgy annyira nem látványos, viszont informatikusként érdekes élmény végigmenni az utcákon és végignézni sorban az IT cégek székházait. Hétfő reggel a helyi "HÉV-vel" (Caltrain - összeköti San Francisco-t és San Jose-t) elindultam San Francisco felfedezésére.

San Francisco zászlaja

Nem számítottam rá, hogy ilyen gyönyörű város, nagyon tetszett az egész környezet. Remélem sikerült jó képeket készítenem, és nektek is tetszeni fog. San Franciscoban lakik az USA legnagyobb kínai (és egyéb ázsiai) közössége, és itt van a legnagyobb Chinatown is. A városban jó meleg volt, de Jokiék tanácsára vittem meleg ruhát, hogy ha kiérek az óceánpartra, ne fagyjak meg. San Francisco építészete nagyon megragadott, szívesen élnék a belvárosban egy kis két-háromemeletes házban. (Vagy valamelyik felhőkarcoló tetején :)) A város építésénél nem akartak/tudtak elvonatkoztatni a tipikus rácsos szerkezettől, így a domborzatra fittyet hányva építkeztek.

Kilátás a Grand Hyatt 36. emeletéről

Ez okozza a filmekből ismert elképesztően meredek utakat, amiken nem könnyű közlekedni. Amíg a jellegzetes San Francisco-i "villamos"-vonalak (Cable Car) ki nem épültek, a gazdag emberek nem is laktak arrafelé, mert nehéz volt megközelíteni a házakat. Miután ez megoldódott, persze gyorsan felmentek ők a hegy tetejére lakni, ahonnan gyönyörű kilátás nyílik a San Francisco-i öbölre. (Már ha a felhők nem takarják.) A városban egyszer leültem kicsit nézelődni egy lépcsőre a Union Square-en, ahol tanúja lehettem ahogy egy srác megpróbált befűzni egy olasz csajt. Azt játszották, hogy a lánynak ki kellett találnia, hova valósi a srác. Segítségül annyit kapott csak, hogy Magyarország mellől. Ezt is megértük, hogy valaki kishazánkat használja referenciapontnak... :)

Cable Car, San Francisco

Ezek egyébként nem villamosok: az úthálózat alatt fut a kábelük, amire "rákapaszkodnak", ha menni akarnak, egyékbént pedig elengedik, és lefékeznek. A városban lőttem néhány képet a belvárosról, az Alcatraz börtön-szigetről (ahova sajnos nem sikerült eljutnom, mert egy hétre előre elfogynak a jegyek még az éjszakai túrákra is), az öbölről, a Golden Gate hídról és Chinatown-ról, majd elindultam haza. Az állomáson Joki és Tivadar felvettek, és elmentünk a Stanford University-hez egy sétára. Ez az egyetemi campus kicsit más jellegű, mint amit Magyarországon és Finnországban megszoktam. Gyönyörűen ápolt, hatalmas parkok, kifogástalanul rendben tartott épületek és futó/bringázó/görkorcsolyázó/... egyetemisták vannak mindenhol. Irigylem őket...

Stanford University Campus

Kedden még egy gyors kört futottam San Franciscoban, hogy bejárjam a még nem látott részeket. Sajnos nem jutott időm mindenre, a tervezett hajókázásról is le kellett mondanom. Egy bringát azért béreltem, és feltekertem vele a Golden Gate hídra fényképezni. Itt aztán jól jött a meleg ruha, amit egész addig a hátizsákomban hordtam, mert a Csendes-óceán felől nagyon hideg szél fújt, maga a híd is egy ködfelhőbe burkolózott (ez látszik is majd a fényképeken). Innen rohantam vissza az egyik felhőkarcoló 52. emeletéről (Carnelian Room) fényképezni még egyet a városról, utána pedig siettem a reptérre. Sajnos Jokinak dolgoznia kellett, nem tudta elhozni a bőröndömet amiben a cuccaim voltak, így most nincs sportoló-ruhám, csak úszni tudok a fitneszteremben. (És a telefonjaim is hamarosan lemerülnek, mert a töltő is a csomagban van.) Szerencsére jövő pénteken jönnek Tivadarral, hétvégén megnézzük Austin-t, San Antonio-t és Houston-t. Már nagyon várom.

Felejthetetlen hétvégém volt Kaliforniában, köszi srácok mindent!

A képeket pedig itt találjátok:
Yosemite Nemzeti Park Képek
San Francisco Képek

Fényképek

Sziasztok!

Elnézést kérek azoktól, akik a munkahelyükön minden reggel és ebédszünetben elszántan kattintgatták a frissítés gombot a böngészőjükön, hátha lesz új post. :)
A héten nem sok izgalmas történt, azon kívül, hogy átköltöztem a motelszobából a végleges szállásomra. Örülök, hogy végre sikerült, mert kicsit barátságosabban berendezett helyen lakom végre, és mégiscsak egy szép kertvárosba sikerült kiköltöznöm. A környéken egyébként minden ház egyforma, s minden előkert is hasonlóan néz ki, a tökéletesre nyírt pázsittal - ezt látni fogjátok az albumba feltöltött képeken is. A szobát a cégnél dolgozó egyik HR-esen keresztül találtam, aki az első napokban segített keresgélni. Ő triatlonozik, így végül az egyik triatlonos barátjának a házában sikerült szállást találni.



Hárman vagyunk a házban, két lakótársam körülbelül 50-55 éves, mindketten triatlonosok, és minden reggel 4:00-4:30 közt kelnek, hogy menjenek edzeni. Mint kiderült, ez még hagyján, mert David, korábban 31 évig tengerészgyalogos volt, és máig aktív ironman veresenyző. (A kevésbé tájékozottak kedvéért, ez a speciális triatlon 3,8 km úszásból, 180 km kerékpározásból és 42 km lefutásából áll.)

Végre úgy tűnik, hogy (majdnem) minden adminisztrációs dolognk sikerült a végére járni, egyedül az autó biztosítása, amit még véglegesíteni kell. Kötöttem rá biztosítást az egyik cégnél, ahol megígértem, hogy 30 napon belül megszerzem a texasi jogosítványt. Közben kiderült, hogy mivel nem egy éves vízummal rendelkezem, nem lehet itt jogosítványom, ezért az a biztosítóm meg akarja szüntetni a biztosításomat, amit fél évre előre kifizettem. Már találtam egy másik helyet, ahol tudok új biztosítást kötni, már csak az a kérdés, hogy az előző helyen befizetett $400-at sikerül-e (időarányosan) visszaszerezni, vagy valamilyen kezelési költségeket levonnak belőle...

Az elmúlt napokban nagyon meleg volt, persze ebből szokás szerint semmit nem éreztem. Az egész amerikai életvitel úgy van kialakítva, hogy a 3 percnél tovább sehol ne kelljen többet épületen/autón kívül, de még lehúzott autóablakkal sem eltöltened, mert biztos elfáradnál/rosszul lennél/leizzadnál a friss levegőtől. Én például most kaptam meg azt az ablakra ragasztható adóvevőt, amivel a cégnél a sorompó kinyílik automatikusan, ha odaértem, így nem kell lehúznom az ablakot, hogy a mágneskártyámmal nyissam fel. :) Néha hasznos ez a kényelem (most pl. éppen 39 C fok van kinn, de azt mondják 41 C-ig felmegy ma még), sokszor viszont zavaró, hogy mennyire elkényelmesedtek itt az emberek.

Jövő hétvégén Jokival, Marcival, Tivadarral és Tomival megyünk Kaliforniába a Yosemite nemzeti parkba túrázni. Az egyik Half Dome túrát céloztuk meg, ami elég keménynek ígérkezik. A gyönyörű táj azonban remélhetőleg kárpótol majd a befektetett munkáért. A túra után hétfő-kedden még Palo Altoban maradok Jokinál, megnézem San Francisco-t és a Szilícium-völgyet.

Hamarosan újra jelentkezem, addig is nézegessétek a képeket!